2011. június 29., szerda

Montessori recycled



Találtam néhány bőrdarabot itthon, és kivágtam ezeket a formákat. Számolós, egymásra rakós játéknak szántam, de a gyerekek inkább palacsintának használják. Kómit az 5-ig számolás már nem hozza lázba. Húszig számol és 7-ig összead, kivon. Annyira okos ez a gyerek, hogy szinte hihetetlen!



2011. június 19., vasárnap

Manikűr, pedikűr

Gyermekeim életében új távlatot nyitott a körömreszelő létezésének felfedezése. Azóta csak reszelve lehet körmöt rövidíteni. Mi mást lehetne tenni egy borongós, esős napon, mint körmöset játszani. Remélem Bolda a lakkozási igényét csak évek múlva jelenti be.
Boldusnak ezen a képen a manduláját is látni, szerencsés alkata van, a doktornéni is pillanatok alatt bele tud lesni a torkába, még pálcikát sem kell rá pazarolni :)






2011. június 18., szombat

Egy forró nyári délután a Dédinél


Cipőhúzás.



Anya, kész vagyunk!!!! Visszük a szemetet is jó!?

(nem tudom Bolda honnan szedte elő a teletábit) Kómi lesegítette a lépcsőn is Boldust kézenfogva, bár kétszer mondhatni magával rántotta és zakó volt, de kiheverte a kislány :)
(Kómi nagyon iksz lett)




Lehet, hogy kicsi kettejüknek már ez a láda!? Jelentem teletábi is megfürdött.


Hazafelé mindenki a Mama kezét akarta fogni, én meg lavíroztam az üres babakocsival plusz egy kutyával :)

2011. június 15., szerda

Bolda nagylány lett (fotókkal, mert Kisi úgyis csak azokat nézi)


Minden valamit magára adó nőnek kell legyen egy necc harisnyája. A "No photo please!" mondat és mozdulat, a neccvillantás és az áhítatos pasik ajnározásának elfogadását nem lehet elég korán kezdeni.

Építkezni tudni kell.



2011. 06. 13. 13:13 perckor megérett a végleges és visszavonhatatlan elhatározás: Boldát lepattintjuk a szopiról, közöltem vele és a családdal, kértem a férjem támogatását, külön felhívva a figyelmét, hogy ne keltse nekem a lelkiismeretfurdalás.

Okaim:
B teljesen hülyére vett már, órákig ment a szopatás, holott máshol, mással 3 perc alatt aludt el, ha én elmentem itthonról és K altatta el, akkor nem kelt fel hajnali 4-ig. Ha én altattam el, akkor 11kor már visított és onnantól mondjuk óránként, majd hajnal 3-től végleg mellette kellett maradnom és ez azt jelentette, hogy reggelig lógott a csecs a szájába. Most,hogy már kétszer aludt anyuméknál éjjel meg többször is elaludt szó nélkül Kornéllal, úgy döntöttem, hogy akkor ezek szerint már nincs igénye a szopira, csak hozzám ez a képzete társul.
Reggelre úgy ébredtem, mint akin átment az úthenger és pár napja szó szerint gyűlöltem a cickóimat, olyan érzésem volt, mint amikor szabadulni akarsz egy lejárt karszalagtól, szívem szerint lecipzároztam volna őket, csak ne legyenek rajtam, már az sem esett jól, amikor B a szájába vette. Egyszerűen megundorodtam a szoptatástól és tudom, hogy más másképp is ki tudja fejezni B is irányomban azt, amit a szopi nyújtott nekem, én is ki tudom fejezni másképp.
Sajnos biztos, hogy fejnem kell majd, meg egy-két napig nagyon kell figyelnem, mert nem volt meg az a jó kis átmenet, amit Kómival meg lehetett csinálni, B sajnos nem volt hozzá partner. Biztos meg fog viselni mindkettőnket, de hosszú távon ezt tartom jó döntésnek.
Az is közrejátszott, hogy ha megy bölcsibe októbertől, akkor rosszabb lenne neki egyszerre ez a két megvonás, ezért inkább a fokozatosság mellett döntöttem, holott eleinte voltak olyan gondolataim, hogy milyen jó lesz neki, ha még bölcsisen is szopik, hisz az egy plusz, de belegondoltam, hogy ha ezeket az éjszakákat produkálja úgy, hogy nekem másnap a munkahelyemen is helyt kell állnom...
Most a délutáni alvásához felvettem a hátamra, de visított, meg a szuszi sem kellett neki, végül levettem s az ölembe kucorodva szuszival ujjszopizva aludt el, énekeltem neki, majd félálomban, amikor kezdett hátrabicsaklani a fejecskéje, kimászott az ágyába.

Kómi 20 hónapos koráig szopott, B egy hónappal tovább, úgy látszik én ennyire vagyok kalibrálva.

Egy ideig pocsék érzés volt, mert amikor Kómival abbahagytuk, akkor B már a pocakban volt és akkor több indokom volt, ezért most kicsit szaralaknak érztem magam, de egész zökkenőmentesen zajlott a dolog.

Első szopi nélküli elalvásából való ébredése után rögtön felkötöttem és átmentünk cseresznyét szedni a dédihez, ahol bejelentettük ketten együtt az egész családnak, hogy nagylány lett és befejezte a szopizást. Alapvetően szomorkodott kb egy órát, közben egyszer hozta a szusziját és mondta, hogy 'popi", én meg mondtam, hogy hát tudod, hogy már nincs. Aztán feloldódott és többet nem kérdezte.

Esti rutin után puszit adott a fiúknak, bemászott az ágyába, majd amikor látta, hogy leülök a végébe, fogta a szusziját, bemászott az ölembe, felvette a kucorgó pózt, nyikk nélkül végighallgatta az esti énekeket, majd ujjszopizva elaludt fele annyi idő alatt, mint amennyi ideig szopival szokott. Nem volt még csak egy icikepicike pólószaggatás, vagy dekoltázsban nyúlkálás sem.

Éjjelünk:

2:15-kor ébredés (nem 11.kor!!!), akkor átmentem, ölembe vettem, volt egy kis pólórácigálás, meg sírás, kb 10 perc. Ez alatt Kómi mozdulás nélkül horkolva mélyen aludt, meg sem nyekkent, holott B hangja időnként szaggatta a dobhártyámat. De mondom, kb 10 perc volt, aztán egyszer csak mintha elvágták volna abbahagyta és szép lassan álomba szenderült, miközben kimászott az ölemből az ágyra. 2:36-kor már kin voltam.
Utána 5:16-kor átjött hozzánk és bebújt mellém, ismét húzkodta a pólómat, mondtam neki, hogy hát utdja, hogy már nincs szopi, erre rikonyált egy kicsit méltatlankodva, nem nevezném sírásnak, inkább kiabált mérgesen, de ez nem tartott 2 percig sem, fogta a szusziját és sértődötten hozzámdugta a fejét és elaludt, majd még egyszer volt valami ilyesmi, de arra nem is emlékszem konkrétan. Végül fél nyolc körül kelt fel.

Déli alváshoz önként ment az ágyába, az ölembe vettem, de inkább az ágyban akart feküdni, elénekeltem neki a szokásos énekeket, ő meg dugdosta hozzám a kis tappancsait, hogy simogassam, így aludt el.

A fülemen jön ki az anyatej, égnek a cickóim, már-már fáj a mellkasom. A reggel volt a legrosszabb, amikor a gyerek nyafogott a szopiért, én meg mit nem adtam volna érte, szóval nehéz volt kitartani. Aztán lefejtem egy kicsit úgy, hogy ne lássa és odaadtam neki cumisüvegből (sosem ivott cumisüvegből), nagyon örült neki, büszkén mutogatta az apjának, hogy mi kapott.

Második estére annyira súlyos lett a helyzet a mellkasomat illetően, hogy ahogy fordultam ki a gyerekszobából, nekimentem a lökhárítóimmal az ajtófélfának. Hát megálltam röhögés nélkül...

A második este már bele sem mászott az ölembe elalváshoz., csak a lábacskáit dugdosta simizésre. Az éjjelünk nagyon jól alakult, éjfélkor behívott Boldus, de csak egy kis talpsimire vágyott és utána reggel jött csak át hozzám bújni!
Imádom!
Éjféltől reggel hétig aludtam!!!!!!!! Ilyen 4,5 évre nem volt!

A fejővel egyelőre szorosabb barátságot kötöttem, mint szerettem volna, de már tervezgetem a szakítást.


2011. június 8., szerda

Babakocsink dícsérete




Jané Powertrack 360 típusú babakocsink van. Szerelem volt első látásra. Még 20 hetes sem voltam Kómival, amikor már tudtam, hogy nekem ilyen kocsi kell, óriási mázlink volt, mert épp Pécsett árultak egyet alig használtan, de megfizethető áron. Nagyon ki voltam akadva, amikor Kómi 3 hónapos korától üvöltött benne, és nem hagyta, hogy a trendi anyja tologassa büszke mosollyal a Király utcában.
Két 13 kilón felüli gyerekkel azonban a kocsi és úgy általában a babakocsizás ismét reneszánszát éli.
Van hozzá ültethető, autóba köthető mózes (Matrix), meg autós kagylóülés (Rebel) is. Egy időben úgy utaztak a gyerekek, hogy Bolda ült a felültetett mózeses részben, Kómi pedig alatta, mögötte a lábtartón, lábait pedig berakta az alsó pakolókosárba. Ezt a megoldást a Phil&Teds ihlette. Ezt egyébként csak a Matrix-szal lehetett megcsinálni, mert a kagylóülés nem ült eléggé ahhoz, hogy K elférjen alatta, de hát zseniális nem?




A sportrész elég széles, ezért mostanában így utaznak. Kiváló megoldás, ugyanis Kómi nem szeret gyalogolni, lusta a lelkem, vagy inkább tartogatja az energiáit fontosabb rohangálnivalókra, Boldus meg nem szeret egyedül babakocsizni, szerintem unatkozik, de így együtt nagyon élvezik.

2011. június 7., kedd

Lagzik, bölcsi, szülinap

Nagyon mozgalmas napokon vagyunk túl. Mit napokon? Heteken!

1. Kornél 31 éves lett. A gyerekek illő módon köszöntötték. itt a második versszak Felhívom tisztes figyelmeteket arra, hogy "ajándékkal fogadunk kis dalunk" és hogy K beleénekli a gitárszólót is!!!!!

Tőlem meg egy ilyen könyvet kapott.

2. Megvolt a bölcsis szülői, Bolda a napraforgó csoportba fog járni és gyöngysor lesz a jele. Választhattam egy idióta, két lába közt répát szorongató nyúl és a gyöngysor közül. Nemvolt kérdés. Annyira illik hozzá, elégedett vagyok! A bölcsi egészen pozitív benyomás volt számomra, nekem sokkal rosszabbak a személyes emlékeim. Bár lehet, hogy anno anyukám is úgy gondolta, hogy jó az a bölcsitéma, engem meg mégis kiborított. Nincsenek kétségeim, hogy Boldus üvölteni fog a második naptól, de azt gondolom, hogy a megnyugvás után élvezni fogja a bölcsi minden percét. Saját ruhájukban lehetnek, a szuszit be lehet vinni és nem veszik el kimosni stb. Engem ezek a dolgok aggasztottak, emlékszem, hogy mennyire utáltam a bölcsis fertőtlenítő szagot, na az itt nincs. Persze az is lehet, hogy Boldus mást fog utálni.

3. Két lagzin is voltunk.

Az első Pécsett volt, gyerekeket délelőtt átvittük anyumékhoz, és csak másnap délben mentünk értük. Egész éjjel aludtak. Parancsszóra aludtak el és aludtak szó nélkül reggelig. Most már tuti, hogy kizárólag engem szívatnak. Az offisöl képeket még nem láttuk, csak egy kis ízelítőt, de ági csinált egy csomó hol előnyös hol kevésbé képet, íme.

A második következő hétvégén Kalocsán volt, gyerekekkel a menetrend hasonló volt, csak még korábban vittük őket papáznimamázni (ennek egyenes folyományaképpen a lagzi utáni hajnalban szoros barátságba kerültem ismét a mellszívóval).

4. Megvolt a júniusi Klub, ahol kinn volt a tévé és készített egy riportot, a negyedik perctől kezdődik körülbelül. Majd elhívtak a Nappaliba is beszélgetni. Sajnos sokáig nem működött a link (még most sem j igazából, csak bízom abban, hogy hamarosan feltöltik rendesen)

5. Boldus dumál. Konkrétan egész nap be nem áll a szája, bár sok értelmeset még nem rak egymás mögé, de már rengeteg szót mond. Kói, Mama, Papa, Appa, Anya, Anna, Peti, Gergő (vicc nélkül,- irtó gáz mi!?), létra, hangya, bogár, a hintapalintát énekli is!

6. Szobatisztul is szép lassan. Irtó lassan. B imád bilizni, wc-zni, ha tehetné, egész nap ott gugyulna, feláll, leszáll, lehúz, lecsap, felemel, ráül, kitol két csepp pisit stb.

Tegnap szólt, hogy kakilni akar a WC-be. Nem bírt, leszállt, bodyban mászkált, leguggolt játszani, láttam, hogy pirul a feje, mondom neki jöjjön gyorsan a bilire, jött is, bele is tojt egy szép adagot. Közben a szobában tettem-vettem és éreztem, hogy büdi van, körülnéztem, de nem láttam sehol nyomot, uh gondoltam biztos csak a pukiszag. Kiöntöttem a bili tartalmát a WC-be, közben hallom, hogy B kiabál nekem anya anya anyaaaaa. Bemegyek a szobába, hát látom mutogatja a szőnyegen a terméket, ami kipottyant a fencsijéből még a bilire menet, hát ettől bűzölgött a szoba, csak a vaksi anyja nem vette észre a színes szőnyegen. Oké, semmi gond, megdicsértem, hogy szólt, takarítom a szőnyeget, miközben ő elmegy a popsitörlőért és leteszi maga mellé a padlóra. Gyanús a csend, odanézek, hát még a padlóra is odatolt két kisebb adagot. Nem dicsértem meg , de magamban jót röhögtem, mert hihetetlen a csaj! K ilyet sosem csinált! Ő 1,5 éves korától megbízhatóan bilibe tolta a nagydolgát. Mi ebből a tanulság? Minden gyerek másképp szívatja az anyját.