Gyerekkoromban ment egy reklám a tévében, ma társadalmi célú hirdetésnek hívnánk, aminek az volt a szlogenje, hogy "nem bántja a szemét... a szemét?!" Nekem sajnos bántja. Azért írom, hogy sajnos, mert sokkal egyszerűbb lenne az életem, ha nem foglalkoznék vele. A magam helyén elég sokat teszek a környezetért, de sokszor úgy érzem, hogy nem eleget. Megesik az is, hogy az ember belefárad. Belefárad abba, hogy takarékoskodjék a természet kincseivel, mert azt látja, hogy körülötte senki nem ezt teszi. Mosható pelenkát használok, minden szemetet préselve teszek a kukába, a szelektív hulladékot külön gyűjtjük és cipeljük a gyűjtőbe és még sorolhatnám (fogom is a későbbiekben), hogy mi mindent teszek meg és mi mindenről mondok le, és amikor felöltöztetem télen mínuszokban a gyereket, meg magamat, fogom a szelektíves zsákunkat, és indulunk vele a gyűjtőbe és azt látom a társasházunk kukái mellett elhaladva, hogy valaki vett egy két méteres állólámpát egy két méteres papírdobozban, amiből kiemelte a lámpát, a papírdobozt pedig beleállította a kukába (:O)!!!???!!!..... olyankor icipici kis porszemnek érzem magam és hiábavalónak minden erőfeszítésem. Lássuk be, aki erre képes, az bármire. Szerencsére mindig megrázom magam és úgy döntök, hogy a lényeg, hogy én érezzem azt, hogy teszek valamit annak érdekében, hogy az ükunokáim se öljék meg egymást egy korty ivóvízért.
Mai témám a konyharuha, ami méltatlan módon kopott ki a mai modern háztartásból.
Régebben rengeteg konyhai papírtörlőt elhasználtam, mert annyira praktikus és egyszerű, ha épp lecsöppent a kakaó, leköpött a baba a padlóra, vagy történt valami hasonló, kisebb malőr. Egy idő után azonban elkezdett zavarni, hogy egy-egy malőrösebb nap után félig tele van vele a szemetes. Elkezdtem azt a módszert alkalmazni, hogy egy konyharuhát tettem ki ezekre az esetekre, de az épp sosem ott volt, ahol lennie kellett volna, hamar koszos lett, nem volt épp helyette másik, követhetetlenné vált, hogy melyik épp az edénytörölgetős és melyik az asztaltörölgetős.
Szerencsére ebben az időben kaptam valakitől egy csomag ilyet. Bevetettem őket a konyhai fronton. Évek óta hibátlanul működik a rendszer. Egy kicsi bibije van, mégpedig az, hogy nem lesznek sehogy sem ismét fehérek, de mint tudjuk: ami nem büdös, az nem koszos, csak foltos, szóval, ha nincs szaga a rongynak, akkor az tiszta, hiába fogta meg a cékla, vagy a kakaó.
mosás: 60 fokon, ecetes öblítéssel (én minden fehéret így mosok), ha nagyon szennyezett a rongy, akkor beáztatom a mosásig.
Figyelmeztetés: pelenkával ne mosd együtt, mert ez mégiscsak a konyha, az meg mégiscsak WC.
A célra tökéletesen megfelel elhasználódott törülköző is, amit fel lehet vágni darabokra, beszegni a szélét és mehet is a menet.
Razziát indítottam a lakásban, hogy milyen szemétforrásokat lehetne még mellőzni. Két hetes taknyos vírusos betegség után vagyunk, tehát adja magát a gondolat: a papírzsebkendőt.
Lássuk találok-e megfelelő puhaságú anyagot!
