Magaságy

Szinte hihetetlen, de rendeződni látszanak az éjszakáink. Az is hihetetlen, hogy összejött a projekt és elég jó áron sikerült beszereznünk egy HEMNES galériaágyat, ami épp elég magas, épp elég széles, épp elég szép ahhoz, hogy beköltöztessük a gyerekszobába. Papa és Apa elmentek érte, elhozták, és még két napig dekkoltattuk, mire végre rászánták magukat és amíg én elmentem Kómival a Bábszínházba, pk itthon összeszerelték.

By the way a Bábszínház SZUPER volt, Kómi imádta, akkorákat kacagott, hogy dülöngélt. Nekem is nagyon jó érzés volt, hogy ilyen szép emlékkel és élménnyel ajándékoztam meg. Üröm az örömben, hogy erre azért nyílt lehetőségem, mert szegény Mama, aki eredetileg el szerette volna vinni lebetegedett.

Mire hazaértünk már állt az ágy, Kómi izgulva toporgott az előszobában, hogy vegyük már le a cipőjét, hadd nézze meg. Óvatosan besettenkedett a szobaajtóhoz, mint aki attól tart, hogy ha meglátja őt az ágya, akkor elfut. Majd elvigyorintotta magát s közölte: Hú, nagyobb, mint a Domiéké:)

Pikk-pakk belaktuk a gyerekszobát, Kómi birtokba vette a galériáját, elrendezgetett mindent.

Eljött az este, szó nélkül elaludt. Éjjel 10-kor kelt fel pisilni, majd vigyorogva visszament azzal a dumával, hogy hisz megígérte, hogy ha megkapja a magaságyat, akkor ott fog aludni reggelig. Azóta két éjjel telt el úgy, hogy pisilés után a gyerek mosolyogva önként bújt vissza az ágyába. Minden bizodalmammal azon vagyok, hogy ez így is maradjon, ugyanis reggelente egy édes, kipihent, boldog gyermek mászik le a létrán, nem pedig egy nyafka agyonnyúzott, rosszul aludt kis méregzsák.

Minden elképzelésemet felülmúlta hát az ágy sikere, nagyon örülök neki! Felkötöttem alá a tutec-t, hát amit abban művel a gyerek, az vadállat! Széjjelröhögi magát közben.

Kómi és Bolda csúcsédesen tudnk már együtt játszani. Mondta nekik Apa, hogy ugye milyen jó már így együtt játszani, milyen jó, hogy Boldus már ilyen jól érte, hogy miket kérünk tőle, meg mi a pálya, mire Kómi tök őszinte reménykedéssel, s némi kétséggel a hangjában:
- És Apa, Bolda beszélni is fog!?

Kómi:
- Anya, a boszorkányok mikor éltek?
- Boszorkányok nincsenek és soha nem is voltak, csak az emberek hitték azt, hogy léteznek, de ma már tudjuk, hogy sosem voltak.
- De a Hófehérkében van.
- Igen, de az mese, csak a mesében vannak a boszorkányok.
- De, Anya, ha a mesében vannak, akkor valamikor igaziból is kellett lenniük.

ezen a ponton kifogytam az érvekből.