Szakvizsga,- első felvonás

Túl vagyok az első megmérettetésen szakvizsga ügyben. Büntetőjogból mentem, hétfőn volt az írásbeli, szerdán a szóbeli.
Miután a gyerekek hetekig betegek voltak, teljesen elkeseredtem kb egy héttel a vizsga előtt, hogy ez így nem fog menni. Szerencsére apukám annyit tudott tenni, hogy utolsó hétre kivett egy hét szabit és napközben pesztrálta Boldust, hétvégére pedig eljött Mami és akkor ő menedzselte az életünket.
Hétfőn hajnali négykor keltem, a vonatút felét arra szántam, hogy imádkozzam némi isteni segítségért, mondván mást már mit tudok tenni.
Rengeteget tudnék sztorizgatni "kislány a nagyvárosban" címszó alatt, de most inkább a lényegre koncentrálva azt az élményt osztom meg, ami számomra száz százalék bizonyosságot jelentett a Isten gondviselő szeretetére.
Szakvizsgát megjárt, tapasztalt barátaim elláttak jótanácsokkal, hogy az írásbelin hová kell ülni, hogyan kell helyezkedni. Üljek le rögtön az ajtó közelébe, és keressem a szintén büntiből írók társaságát. Megérkezésemet követően lehuppantam az első, ajtó melletti helyre, majd csakhamar tapasztaltam, hogy csupa polgárjogosok ülnek a körülöttem. Kiderült, hogy velem szemben, kicsit beljebb viszont két srác szintén büntiből ír, úgyhogy odaültem melléjük. Egyre többen lettünk, egyre sűrűbben. Előttünk szinte az egész asztalt beborítva kupacokban álltak a joganyagok. Már 9 óra volt, mikor betoppant egy mosolygós, csupa kedvesség arcú nőci és élénken érdeklődött, hogy hol ülnek a büntisek, végül velem szemben foglalt helyet, kért, hogy szorítsunk neki helyet az asztalon és rögtön bájosan csacsogni kezdett arról, hogy ő már volt egyszer, de akkor nem sikerült neki, és elkezdte regélni, hogy akkor milyen jogesetet húzott. Ezen a ponton kicsit eltöprengtem magamban, hogy vajon mit érdekel engem az akkori felfokozott lelki állapotomban, hogy mi volt az ő jogesete, de jó képet vágtam hozzá és érdeklődve hallgattam. Előadta, hogy mi volt a megoldás, megindokolta, hogy miért stb.
Végre valahára megérkezett a vizsgát lebonyolító személyzet is, a hölgy a terembe érve délelőtt kilenckor közölte velünk, hogy jó reggelt. Reggelt???,- visított fel az agyam fájdalmasan: reggel akkor volt, amikor felszálltam a vonatra (5-kor)!!!!
A hölgy kedvesen felszólított mindenkit, hogy menjen el pisilni. Mint az ovisok, szépen sorban mentek a szakvizsgázók a mosdókba. A velem szemben ülő leányzó közben nem pihent meg egy pillanatra sem megosztani velünk előző vizsgaélményeit. Cirka háromnegyed órával kilenc után elkezdhettük sorban kihúzni a tételeket. Rögtön felpattantam, mert én szerettem volna mielőbb kihúzni, hogy több időm legyen rajta töprengeni. Mikor a jogesettel visszatértem a helyemre izgatottan kérdezte a velem szemben ülő lány (lány? 3 gyermeke van), hogy mit húztam. Akkor néztem csak meg tüzetesen: kihúztam azt a jogesetet, amiről ő mesélt nekünk előtte. Gyorsan még egyszer elmondta a megoldást és még az írás közben is szólt egyszer-kétszer, hogy milyen apróságokra figyeljek oda.

Egy idő után, ha ránéztem, látni véltem a feje felett lebegni a glóriáját.

Az írásbeli ötös lett.
Szóbeli 4,4,3.

Átlagom 4-es felett van, teljesen szürreális élmény!!!