Fapuska

Kómi legújabb hóbortja a lövöldözés. Megőrjít vele, mert minden puska, a szívószál, a kanál, a villa, a fogkefe, a távirányító, még a duplo kockák is. Egy hét telt el a "ne lövöldözz már" jegyében, végül a jól bevált régi taktikához nyúltam: amit nem tudok megtiltani, azt megfelelő korlátok között támogatni kell, így elhatároztam, hogy veszek neki egy fapuskát. Elképzelésemben egy olyan darab élt, mint amivel talán apáink játszottak, semmi extraság ne legyen rajta, csak egy darab fa, ami puska formájú és azt csinál vele, amit akar. Ilyet nem találtam. Van ugyan egy- két darab, ami ezt a célt hivatott szolgálni, de valamiért nem tetszettek. Ez csodás, de drága. Ez drága és méghozzá randa is (szerintem). Ez olcsó, de gumit lövöldöz és azt igazán nem kéne még egy négyévesnek (szerintem). Ez, bár az árát nem tudjuk szépséges, és épp megfelelne mindenben az ízlésemnek, de ki tudja mire készül el és a postaköltség sem túl kecsegtető összeg.
Végül hosszas keresgélés után úgy döntöttem, hogy miért épp e kérdéskörben tagadnám meg önmagam!? Kerestem egy jó vastag BC hullámkarton dobozt és nekiláttam. Kivágtam szikével (az ollót körberöhögte) háromszor ugyanazt a formát és összeragasztottam, így 3D-s puskát kaptam, kicsit több mint 2 cm a vastagsága, ami a kisfiam kezébe pont passzol.

A boldogsága szavakba nem önthető. Mára konkrétan hozzáragadt a puskájához, beépítette magát párnákkal és a lesből lövöldözött a nappaliban rohangáló vaddisznókra. Ebéd közben elkezdett lövöldözni a kanállal, mondtam neki, hogy azért kapta a puskáját, hogy azzal lövöldözzön és ne mással, és lám csodát abbahagyta!! A foglalkozás elérte célját, anya elégedett, és simulnak az idegei.