Autópálya

Betegségünk második hetében,- ez is lehetne e poszt címe. Második hete vagyunk itthon négyesben, 3 beteg gyerek és egy lebetegedett ám gyorsan kigyógyult ANYA. Egy hete én is 39 fokos lázzal ébredtem, de mint megtudtam, egy ANYA ezt nem engedheti meg magának. Eldönthettem hát, hogy ANYA akarok-e lenni, vagy beteg. Egy óra múlva rotyogott az ebéd a tűzhelyen és porszívoztam a lakást a tükörbe néha bele-belepillantva, nő-e már a glóriám (de csak az égnek álló hajamat láttam, hhja, mit nem adnék egy fodrászatban eltöltött két óráért!!)
Aki élt már 3 darab 5,5 év alatti kisgyerekkel 50 négyzetméteren, annak nem kell ecsetelnem ezeket a betegeskedésben eltöltött napjainkat. Lakásunknak újabb vitathatatlan előnyét fedeztem fel: semmiért nem kell túl messzire mennem. Egyiknek zsepi kell, egy lépés és már itt is van, a másiknak bili kell, egy lépés és már itt is a fürdő, a harmadik a zsiráfját akarja, egy lépés és már adom is (szerencsére kettő is van, így a lakás mindkét végében megoldható a zsiráf-logisztika is egy lépésben)

 Az első héten eljátszottunk minden adott lehetőséget: kirakók, társasok, gyurma, vagdosás, ragasztás stb. Egy hét után ezek már nem váltottak ki túl nagy lelkesedést a gyerektársaság után áhítozó ovisokból. Kénytelen voltam mindenféle idiótábbnál idiótább kreatív ötlettel előállni. Itt jegyzem meg, hogy megértettem végre Bartos Erika nénit, aki egy ilyen betegeskedős időszak (torokgyulladás) végén (gyanítom) kínjában leakasztotta a gyerekszoba függönyét, hogy "tudjátokmit? itt a festék, csináljatok vele amit akartok!" Jut eszembe, van is egy darab fehér anyagom, meg egy textilfilcem, ha holnap nagyon mély lesz a hangulat, lehet ,hogy tényleg bedobom.

Pár nappal ezelőtt előkerült 5 darab laminált padlópalló. Ezekből 2 napig bunkiépítészeti képességeinket fejlesztettük, egy napig autójeltőként funkcionáltak, mára azonban végre meglelték valódi küldetésüket. Valószínűleg eleve erre a célra voltak rendeltetve, csak avatatlan módon eddig nem jöttünk rá. Autópálya lett belőlük. Egy duplo jármű épp elfér egy sávban. A megállapodásunk az volt, hogy ők ceruzával berajzolják a vonalakat, én pedig majd alkohol filccel véglegesítem őket. Hatalmas örömmel és buzgósággal láttak munkához egy-egy postapistával (Köszi Ág!!!!!). Mindegyik rajzolta a maga pallóját. Adták egymásnak a tippeket: húzz záróvonalat is, meg parkolt is stb.Kómi javaslata az volt, hogy rajzoljanak zebrát is, Bolda lelkesen helyeselt. Egyszer csak odajön hozzám, hogy adjak neki fekete ceruzát. Kérdezem, hogy miért kell épp fekete, mire ő közli, hogy a szemének. Hogy a minek a szemének??? ,-kérdem elképedve. Hát a zebra szemének!,- vágja rá diadalittasan Bolda, aki egy cuki, kövér zebrát rajzolt a palló közepére.

A parkolókat Kómi rajzolta be, méghozzá így, "P" betűvel együtt!

A buliból Rozga sem maradhatott ki, ezért megágyaztam neki a játékos ládájában. Nagyon élvezte a helyzetet, hogy körülötte forog a világ.

Holnap táblákat kell készítenünk, mert az egy darab behajtani tilos táblácskánk kevésnek bizonyult.