Szerdán műtötték Kómit.
Ezennel hivatalosan is utálok mindenkit, aki azt mondja, hogy oh pikk-pakk túlvannak rajta a gyerekek, meg hogy piti dolog, hát üzenem mindenkinek, hogy inkább szülök két gyereket, mint még egyszer ez a két nap. Nincs erőm részletezni, a lényeg, hogy Kómi egy hős, de hát pasiból van na...
Jó, hogy egy nap után haza lehetett jönni, mert kezdte totál elhagyni magát. Kicsit most jobb kedvre derült, de hát halálosan meg van sértődve a világra, különösen rám, hiába, erre nem lehet felkészíteni. Hiába mondtam neki el előtte minden lépésről lépésre, meg hogy, hogy fájni fog, szerencsétlen el sem tudja képzelni, hogy milyen mértékű fájdalomról van szó. Kijátszottnak, átvertnek és csalódottnak érezte magát és nem érti, hogy minek kellett ez a kínzás, amikor semmi baja nem volt (épp).
Szóval kivették az orrmanduláit, lefaragtak a torokmanduláiból és felszúrták a fülét. A dokink és az altatóorvos egymástól függetlenül hüledeztek nekünk utána, hogy milyen fantasztikusan okos volt Kómi a műtőben és hogy akkora orrmandulája volt, hogy tele lett vele a doki tenyere, amikor kijött.
Az altatásból szépen ébredt, lassan, hiszti nélkül, igazából ha rajta múlt volna végigaludta volna az egész napot, de nem szabadott hagyni, persze inni nem akart, semmit nem volt hajlandó bevenni a szájába egészen estig, amikor viszont már akkora fájdalmai voltak, hogy homeo és Schüssler só teljesen esélytelen volt.
A szomszéd ágyon egy 3 éves kislány volt az anyukájával, a nő komplett hülyének nézett. A kislány az "elücsörgök a sarokban és csinálom amit anyám mond" típusú gyerek, aki naponta kb 20-szor spontán elmondta, hogy "Anya! Szejetlek" Na ezzel szemben ismered a fiamat... totál frusztráltan éreztem magam a csajtól. De ne mondja nekem senki, hogy normális, ha egy kislány azanyja után kiabál, hogy anya szejetlek, amikor az anyja pisilni megy a szobából nyíló WC-be....
Szinte semmit nem aludtam a kórházban töltött éjjel, mert nem szabadott szopnia az ujját (a vákum miatt) és arra figyeltem egész éjjel, hogy húzogattam ki a szájából a kezét.
Na, szóval így állunk, nagyon jó újra itthon, bár első reggel 2,5 órán át csak sírt, nem akarta bevenni a fájdalomcsillapítót sem, másnapra (azaz mára) rájött, hogy ez segít, úgyhogy reggel sírva ugyan, de önként kérte. Reggel és este kap, egyre csökkentem az adagot, de hát ha azt akarom, hogy valamit is letuszkoljon a torkán, akkor muszáj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése