Átmeneti állapot

Van egy barátom, aki ha valami rossz időszak köszönt rá az emberre, mindig azt mondja: Ne aggódj, majd elmúlik. Próbálom átvenni a mantráját, ezért meggyőződésem, hogy most átmeneti állapotban vagyunk. A napirendünk módosul, de lehet csak az óraátállításra váruk? Kómi későn kel, 9 körül, még kettőkor sem álmos, majd négy körül kezd elfáradni, de ha akkor elalszik, akkor ébresztenem kell egy óra múlva, mert különben még éjfélkor is pörögne. Ma úgy gondoltam fél ötkor, hogy most már csak kibírja hétig. Ő játszott, Bolda aludt, gondoltam elintézek pár dolgot a neten. Felkéretőzött az ölembe, a lelkére kötöttem, hogy csak akkor jöhet,ha nem nyúl a billentyűzethez. Meglepett, hogy szót fogad. Két perc múlva azt vettem észre, hogy ülve alszik az ölemben. Letettem a kanapéra.


Változatlanul tart az "otthonjó" korszak is, de idősebb gyereket nevelő anyukaismerőseim nyugtatnak, hogy ez egy korszak, majd elmúlik. Végülis tényleg nagyon jól elvagyunk itthon, annyi változatos dolgot talál ki a gyermekem, hogy ezért igazán nem kell elmennünk itthonról.
Tegnap például legalább egy órán át teázott a macikkal. Föltette a csészébe na kis tűzhelyére, amikor kész lett érte ment, leült vele a a macikka lszemben, megkóstolta, mondta, hogy "Jóó"', majd kiitta az egséz csészényit, közölte "Elfogyott, főzök még!" és ment ismét a tűzhelyhez, föltette, visszaült a macikhoz, kis idő múlva szólt, hogy kész stb. ÉS ez csak egy volt a rengeteg szerepjátékból, amiket kitalál! Boltosat is játszunk, én vagyok az "edónéni"! Hát szóval irtó jófej a kölyköm na!
És zseni is természetesen! Képes kirakni egy 15 darabos klasszikus puzzlet tök egyedül!


Egyik nap pedig ragasztottunk, mert az is nagyon vonzza már. Kivágtam egy magazinból mindenféle képet és ő felragasztotta egy papírra.