Kapuzárási pánik?

Az elmúlt hetekben eladtam elég sok (4) hordozómat, amiket régebben szerettem és sokat is használtunk, emiatt nemrég érdekes álmom volt: hármas fiúikreim születtek (természetes úton), de Bolda is ugyanekkora volt, mint most. Volt tehát négy járni nem tudó gyerekem. Álmomban teljesen kétségbe voltam esve, hogy ezeket a gyerekeket mibe fogom rakni, hisz eladtam a hordozóimat. A gardróbban fötörtem észtvesztve, végül elkezdtem magamra kötni őket, és hirtelen rájöttem, hogy hiába van megfelelő számú hordozóm, hisz nem tudom őket mind magamra kötni, csak legfeljebb kettőt. Ennyi volt az álom, nins föloldás, rémálom a javából.
Reggel csak nevetem, hogy micsoda bolondság volt ez az egész, de nem hagyott nyugodni a dolog, és minden szabad agyi kapacitásommal azon voltam, hogy megfejtsem a tudatalattim üzenetét. Végül arra jutottam a minap, hogy ez a hordozós kapuzárási pánik. Definiáltam, hogy én azon aggódom, hogy esetleg nem lesz több kisbabám. Látom, hogy Kómi már milyen nagyfiú (beszél, oviba megy stb), pedig nemrég még ilyen kicsi volt, mint Boldica. Úgy nőtt meg, hogy huss, szinte észre se vettem. Jól esett rádöbbennem ezekre a dolgokra és elhatározások is születtek belőle. Eldöntöttem például, hogy nem fogok ragaszkodni a hordozóeszközökhöz, és ki fogok próbálni mindenfélét, amit szeretnék, Boldának csinos ruhákat veszek, fincsi pelusokba bugyolálom, klubozni járunk, pancsolunk egyszóval nem vonok meg magunktól semmit, ami a kisbaba-kismama létet megszépítheti, boldogabbá teheti, hisz olyan rövid ez a kb két évig tartó időszak, ami akár lehet, hogy az utolsó ilyen két éves időszakunk is egyben (bár bízom benn, hogy nem).

Épp elkezdtem élvezni ezen elhatározásaimban való boldog megnyugvásomat, mikor elolvastam ezt: http://www.zimonyi.hu/?p=805#more-805
Őszintén bevallom megdöbbentő volt látni, hogy a két hasonló álomból mennyire másfelé indultunk el, de ez bizonyára személyiségfüggő is. Mondhatom magam talán szerencsésnek, de például nem érzem, hogy a szülök-e még kérdés határozná meg az életemet, vagy hogy az "anyuka-nyomás" miatt szülnék gyereket. Tény, hogy adott korban meg tud érinteni egy pocakos kismama látványa, de ez szerintem egyszerűen fajfenntartó ösztön. Én azért szülök, mert szeretek szülni és nem egy anyukás fórum termékenyített meg,- határozottan emlékszem...
Épp most kezdtem el azt érezni, hogy igenis mindent szeretnék megadni a gyerekeimnek, amit csak adhatok, időt, élményt vagy épp saját készítésű játékokat, de nem érzem, hogy ez határozná meg az életemet, szeretném ezt csinálni.
Egyszerűen úgy érzem, hogy most, amikor az életem ebben a szakaszban jár, az a legjobb, ha ezeket a dolgokat csinálom. Elhivatottságot érzek a hordozás és a hordozás népszerűsítése iránt, de ez nem jelenti azt, hogy ne gondolkoznék, hogy vajon ki veszi majd át a Klubot, ha már nekem nem lesz rá agyi, lelki, fizikai kapacitásom. Úgy gondolom, hogy attól még, hogy most ezek a dolgok foglalkoztatnak, attól még nem kell beleragadnom. Addig csinálom, amíg jól esik és ki tudja, még az is lehet, hogy nekem viszont tényleg ez az utam?!, de semmiképpen sem érzem, hogy ebbe kívülről bárki,vagy bármi is kényszerítene.

Megint másképp állnék a dolgokhoz valószínűleg, ha nagyszerű karrierem meredeken felfelé ívelő útját látnám távolodni álmain horizontján. Ez még a jövő zenéje, még az is lehet, hogy miután a harmadik gyermekem oviba megy visszatérek a szakmába és a tárgyalótermek réme leszek, bár ennek jelenleg kevés esélyt adok, nem vetem el, mint lehetőséget.