Nyáron úszunk, télen csúszunk

Változatos hétvégét hagytunk magunk mögött. Pénteken délután indultunk Siófokra, nagyon sima utunk volt. Kómi aludt, vagy nézegetett és kommentálta a látottakat, Boldica végig aludt. Még majdnem világosban érkeztünk a hotelbe, ahol egyébként már tavaly is voltunk. Kómi, aki amúgy szívesen jött és lelkes is volt egészen a recepcióig, ahol apa karjai közt már kétségbeesetten kezdte hajtogatni a tőle megszokott rigmust: Hazza hazza. Innentől kezdve lényegében minden unalmas percében előkerült ez a rondó téma, úgyhogy igyekeztünk alaposan lekötni a figyelmét, szerencsére szombaton reggel megékezett Mámi is, aki segítségemre volt ebben. Szuper szobát kaptunk, két szoba, egy nappali, mindegyikhez fürdőszoba, az ellátás is remek volt, meleg ebéd és meleg vacsora és svédasztalos reggeli volt minden napra és meg kell hagyni, elég jól is főztek. A gyerekek nagyon jól aludtak, kellemes kis alvókuckót alakítottam ki Kóminak, aki meglepő módon lelkesen használta a fürdőszobáinkhoz tartozó WC-ket is. Egy problémánk akadt: első éjjel nem ment a fűtés a szobában, uh kb 17 fok volt, amit valahogy nem tudott feledtetni az a kis pokrócocska, amit takarógyanánt adtak.
Kómi szórakoztatására szolgált egy wellness részleg is, ahol nagyokat lehetett pancsolni.

Kómi vigyázzállásban:

A szappanbuborékok nagyon viccesek, kár, hogy anya utálja őket (irtózom tőlük,- a szerk.):


Bolda is feszített a csini fürdőrucijában:

Boldicának lehet, hogy más éghajlatra kellett volna születnie, ugyanis a pancsirészlegen, ahol volt kb 30 fok és irtó magas páratartalom, óriási jókat aludt a törülközőkbe bugyolálva.


Az alvások után pedig ilyen szépen ébredt, kisimultan, kipirultan, gyönyörűen:)


Délutánonként a jól megérdemelt pihenés után csúszkálni, hógolyózni mentünk a strandra. Kiválasztottuk az időjáráshoz leginkább passzoló közlekedési eszközt. Kómi megtanulta, hogy a Balcsi az a hely, ahol nyáron úszunk, télen meg csúszunk, mert nekünk a Balaton a riviéra...


Ez a kép már a Balatonon készült.


Kómi és Mámi hatalmas hógolyócsatába lendültek, miközben a háttérben egy lányka a hólapáttal szorgalmasan bővítette a koripályát.


A látvány számomra megdöbbentő volt, a többezer hektárnyi jég és hó és a látóhatáron egybeolvadta hó a ködös éggel. láttam már többször is befagyva a Balcsit, de valahogy ennyire sosem hatott meg.


Kómi pótolta a hóember ledőlt testét és fejét.
Bevallom nem bánnám, ha ez a hóember hamarosan már a halakkal aludna. Anyának kicsit elege van a télből.


Végül vasárnap délután indultunk haza, a hazautunk borzalmas volt, zuhogott a hó, az utakon bárhol lehetett hóátfúvásokra számítani, az utolsó 50 kilómétert szinte lépésben tettük meg.

Nem győzöm hangsúlyozni elegem van a télből.

Kómi végül nagyon örült, hogy hazaértünk, többször is elmondta: Oddhon jó!