Anya, HAZA (E.T. haza)

Ez volt a délelőttünk mottója. Előre felkészítettem Kómit, hogy délelőtt meglátogatjuk az ikreket és ott lesznek anya barátnői is. Megbeszéltük, hogy ha odaérünk az autóval, kiszállunk és bemegyünk a házba, nem mászkálunk el máshová, hanem egyenesen bemegyünk a házba, mer tesik az eső. Kómi helyeselt és gyakorolta a barátnőim neveit útközben: Tutu, Jita, Panna, Tutu baba, ilyeneket mondogatott. Leparkoltam a ház előtt, kiszállítottam Kómit és kértem, hogy várjon ott a járdán, amíg Boldát is kibányászom az autóülésből. Kómi várt a járdán, majd nyújtott a kezét, megfogtam és szépen elindultunk a bejárat felé. Már majdnem odaértünk, amikor két másik barátnőm is épp megérkezett, leparkoltak és kezdtek kiszállni a kocsiból, Kómi először lelkesen megállapította, hogy "Pifta" (mert a Pistának is hasonló autója van, mint amivel a csajok érkeztek), majd egyszercsak megtorpant és közölte, hogy "Anya, HAZA!" és húzott vissza az autónkhoz. Próbáltam meggyőzni, hogy jó lesz odabent és hát már megbeszéltük, hogy bemegyünk, emlékeztettem rá, hogy az udvarban van egy klassz kertitörpe is, próbáltam feleleveníteni az emlékeit a helyről, hogy legutóbb milyen finom süti volt, hogy milyen aranyosak a babák semmi hatás. Közben Bolda a karomban persze, karom épp kezd leszakadni a nem kicsi súlya alatt (ruhástul 7,5 kiló). MEgelégelte ma dolgot, hogy az utcán, esőben vitázom a gyermekemmel, kézenfogtam, és ellentmondást nem tűrve behúztam az előszobába. Ekkor már nem volt tárgyalóképes állapotban. Levetkőztettem, miközben ő lebontotta a bejárati ajtót, annyira sírt, hogy már minden gyermek együttérzett vele, szóval már kb 3-4 gyerek sírt miatta. Végre levetkőztünk és bementem vele a kisszobába, ahol nem volt senki és ott próbálta mvele megbeszélni. Könyörögtem, hogy mondja meg, hogy mi a baj, ki nem tetszik neki, mitől fél, de semmit nem mondott. Talált egy beszélő medvét, azzal elvolt egy darabig, ki is merészkedtünk a nagyszobába, ahol rögvest belekéretőzött a járókába, egy idő után ki kellett mennem vele az udvarra: "Anya, ki ki!"Ott tetszett neki, hógolyóztunk, törpét néztünk és csak mi ketten voltunk. Nagy nehezen rávette m,hogy menjünk vissza a lakásba, de onnantól kezdve ismét az volt a szlogen, hogy "Anya, Haza!" Boldát gyorsan megszoptattam, miközben Kómi nyomatékosította, a mondókáját egy kakival..., onnantól kezdve egy szóval bővült a szlogen: "Anya, kakis, haza!"

Összességében nekem egy nagy kudarc volta délelőtt. Én nem igazán tudtam beszélgetni a barátnőimmel, Kómi pedig nem érezte jól magát, azt a kakit itthon elcsíptük volna.

Tudom, mindenki mondja, hogy ne stresszeljem magam ezen a pelustémán és a gyerek előtt már nem is mutatom ki, de nagyon csalódott vagyok. Egyszerűen nem értem, hogy most miért megy megint bele a pelsuba a cucc, amikor már majdnem egy éve rendszeresen bilizett, sőt az utóbbi időben már önként a WC-t választotta.
Ezt is írjam a dackorszak számlájára? Vagy Bolda miatt van talán?

És miért nem foglalkozik a fiam a másik gyerekekkel? Ez az antiszociális viselkedése még szeptemberben kezdődött, amikor újrindult nyári szünet után a játszóház és nem lehetett bemenni vele, holott régebben odavolt a helyért, mindig oda akart menni. Van egy-két pajtásunk, akikhez gyakrabban járunk, Dominikáék és a Domiék, oda szívesen jön, de máshová egyszerűen nem tudom becipelni. Nem tudok vele elmenni meglátogatni egy ismerőst sem, mert nem jön be. Kétségbeesetten bömböl az ajtó előtt és menekül. Mitől fél vajon?

Remélem ezek is elmúlnak hamarosan és végre újra hihetem azt, hogy a fiam boldog.

Boldica egy angyal, ő nagy sikert aratott :), az ikrek cukik és nőnek, Tutu pocakja is szépen gömbölyödik, Viri és Pálma csinik voltak, Szuz pedig ügyesen elaltatta Boldát.