Vannak napok, amikor úgy érzem, hogy a fejemre nő az életem. Ilyenkor valamit ki kell iktatni a napi programból, ma délelőtt porszívózás után tört rám ez az érzés, hogy egyszerre három dolgot kellene csinálnom, úgyhogy első körben kikapcsoltam a számítógépet és egészen este kilencig be sem kapcsoltam, ami nálam nagy szó. Délután, amíg mindkét gyermekem aludt, volt időm elkészíteni Boldának a játszóívet. Egy mamamis ismerősöm adta az ötletet, és zseniális! Egy használton kívüli olcsó hullahopp karikát vágtam ketté, bevontam aranyos mintájú vastagabb anyaggal, a szőnyeg csücskeire (nálunk egy jó meleg gyapjú párnahuzat) varrtam egy-egy csíkot, amibe bele tud akadni az ív vége és középen összekötöttem őket két irányból.
Kómi segített fölaggatni rá az ikejás ujjbábokat. A cápát is. Bár először megfogni sem akarta, annyira megrémült a nagy fogaitól. Furcsa, hiszen soha életében nem látott még cápát, és én direkt nem mondtam, hogy jujj de ijesztő, meg semmi ilyesmit és mégis amikor meglátta a fogakat, hátrahőkölt és végül úgy fogta meg, hogy két ujjal összecsípte a háti uszonyánál:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése