Néha olyan érzésem volt, hogy Kómi kevéssé élvezi, mint inkább udvariasságból tűnik boldognak tőle, de ugye ilyet egy kétéves azért még nem csinál?! Mindenesetre piszok hideg volt és a kesztyűje meg állandóan leesett. Be kell egy jófajta gyerekkesztyűt.
Este megint együtt fürödtek a gyerekek, Bolda már pizsiben várta amíg Kómi végre kimászott a vízből.
Együtt feküdtek az ágyban, amíg én az esti meséhez készülődtem. Boldica már nagyon nyűgös volt, és erősen panaszkodott. Hallottam a konyhából, hogy Kómi kiabálja neki: "Bolda abba, Bolda abba!", ami annyit tesz, Bolda, hagyd abba a sírást. Egyszercsak csönd lett, Bolda sem sírt, Kómi sem mondott semmit. Odalopakodtam az ajtóhoz gyorsan és belestem rajta, hogy mi történik és lám, Kómi puszilgatja a hálózsákon keresztül Bolda térdét és hasikáját. Hát nem édes?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése