Az ember életében mindig eljönnek szépen sorban azok az időszakok, amikor a magyar bürokráciát szívből keblére ölelheti. Bevallom, már-már mazohizmus határait súrolgató módon várom ezeket az alkalmakat. Minden egyes hivatalban eltöltött percben tanulok valami újat a társadalmunkról és az azt működtető Rendszerről.
I. felvonás
Sz: Jó napot kívánok
Biztonsági őr: Jó napot, mit tetszik?
Ezen a ponton jegyezném meg, hogy a Rendszer eleve feltételezi azt, hogy nem vagyok képes megnyomni a megfelelő nyomógombot, márpedig, ha tévesztek, akkor a 3 ablak közül netalán rossz helyre hívnak, és akkor hihetetlen káoszt okoznék a Rendszerben, összeomlana a Mátrix és Neo fejvesztve rohanna a kék tablettáért.
Sz: GYES ügyintézést legyen szíves.
Biztonsági őr: Igényelni szeretné?
Itt jegyezném meg, hogy a Rendszerben való haladásomnak ezen a pontján teljesen lényegtelen, hogy mégis mit akarok a GYES-sel, ugyanis a Biztonsági őrnek a "családtámogatás" gombot kellett választania, bár válaszom kissé elbizonytalanította egy pillanatra és kissé megbillent a magas lován:
Sz: Nem, lemondani.
Biztonsági őr: OH!
II. felvonás
Hívószámjelző villog: 3. ablak, 135, számokat egyeztet, ügyintézős mosolyt felvesz, START!
Közeledve az ablak felé, kifigyelem, hogy milyen típusú ember ül majd velem szemben: középkorú, talán már nagymama, kedves, kissé pufók arc, gyaníthatóan még nem éltem, amikor ő már családtámogatott. Mire odaértem el is töltötte bensőmet a megfelelően kiválasztott szerep: bájos vagyok, okosan nézek és segítséget kérek, elismerve a Rendszer feljebbvalóságát.
Sz: Jó napot kívánok!
Kovácsné: Jó napot! Miben segíthetek?
Sz: December 1-vel munkába állok, ezért le szeretném mondani a GYES folyósítást.
Kovácsné: Rendben, ezt egy kérelemmel lehet megtenni.
Sz: Jó, akkor kérek szépen egy nyomtatványt és majd visszajövök. (Ezzel is jelezvén, hogy bármit megteszek, amit kell, velem nem lesz gond, miattam nem kell plusz köröket futnia stb.)
Kovácsné: Erre nincs nyomtatvány, saját szavaival kell írni a kérelmet, nevét, adatait feltüntetni, mi a lemondás oka, dátumokkal és alá kell írnia. (Ennyi hangzott el instrukcióként.)
Sz: (Ezen a ponton azt hiszem mukkanni sem bírtam, kissé ledöbbent arcomat próbáltam az ügyintézős mosoly kategóriába visszaállítani, ezzel eléggé el lehettem foglalva, mert a hölgy kis idő múlva folytatta:
Kovácsné: Tessék adok egy papírt, megírhatja ott az asztalnál akár most is. Tollat is adok.
Sz: Köszönöm, tollam van.
Félreültem hát egy asztalhoz, hogy táskával a vállamon, kabátban, sállal a kezemben megfogalmazzam, hogy mit is szeretnék a Rendszertől. Felkészültségem határa a csillagos ég, fekete, kék és zöld színű tollakat bányásztam elő a táskámból és megalkottam a formanyomtatvány:
"GYES folyósításának megszüntetése iránti kérelem
Alulírott
Név:
Születés helye, ideje:
Anyja neve:
Adóazonosító jele:
TB azonosítója:
Lakcíme:
szám alatti lakos kijelentem, hogy ………………………….. napjától napi 8/ heti 40 órás munkaviszonyt létesítettem, melyre tekintettel a GYES folyósításának szüneteltetését kérem.
…………………………………………………….
Aláírás
Kelt:...."
Ekkor már éreztem, hogy a Rendszer kegyeltje lettem, ugyanis, amikor végeztem, épp senki nem volt Kovácsnénál, szerény bátortalanságot színlelve udvariasan megkérdeztem, hogy ha kész vagyok, akkor jöhetnék-e, mire természetesen egy bátorító igen volt a válasz.
A papíromat rendben találta, gondoltam nagyszerű, még jó, hogy nagyjából ez a foglalkozásom, nem gondoltam, hogy nem tudok összehozni egy ilyen kérelmet...
Ezzel azonban annyira beloptam magam a Rendszer szívébe, hogy a további ügyintéznivalóimhoz (nevezetesen Start Plusz kártya kiváltása) is kaptam igazolásokat és iratokat, amiket abszolút nem lett volna köteles akkor és ott nekem kiadni, illetve kiállítani Kovácsné.
Nagyon elégedetten távoztam a helyiségből, tudván tudva, hogy nagyszerű alakításommal és briliáns elmémmel kijátszottam a minimálmunkára törekvő Rendszert.
Kilépve az épületből elöntötte agyamat a friss oxigén és bámulatos gyorsasággal tolultak belém a gondolatok. Vajon miért jó a Rendszernek, hogy erre a témakörre nincs formanyomtatvány. Az hogy én a doktori címemmel megfogalmaztam, az mondjuk erőteljesen elvárható, de ha bebilleg mondjuk Kalányos Marika (ne tartson kérem senki kirekesztőnek, vagy előítéletekkel telinek, egész egyszerűen azt a tényt, hogy ma Magyarországon a roma kisebbség körében a legalacsonyabb az iskolázottság, sajnos feleslegles lenne tagadni), akkor ő vajon hogyan fogja ezt a kérelmet megírni?
A Rendszer, ami az épületbe lépésemkor még azt sem méltatta feltételezni rólam, hogy ki tudom választani a 4 megadott opció közül a nekem megfelelőt, ez a Rendszer elvárja tőlem 5 perc múlva, hogy a saját szavaimmal értessem magam meg vele, ami nekem éppenséggel nem okoz problémát, de vajon csak olyanok mondják le a GYES folyósítását, akik képesek erre?,- hasított belém a kérdés... Innen nézve úgy tűnik, hisz a Rendszer eleve feltételezi, hogy aki ezt teszi, az képes is rá.
Határozott vágy fogott el a statisztikák megismerése iránt.
Évente hányan igénylik és hányan mondják vissza a GYES folyósítást? Ki megy el GYES-ről dolgozni? Hány órában? Kihasználják-e az anyák a részmunkaidő adta kedvezményeket? stb. A következő hivatalban töltött szabad perceimben is még ezen jártak a gondolataim.
Történt mindez egy formanyomtatvány hiánya miatt?
I. felvonás
Sz: Jó napot kívánok
Biztonsági őr: Jó napot, mit tetszik?
Ezen a ponton jegyezném meg, hogy a Rendszer eleve feltételezi azt, hogy nem vagyok képes megnyomni a megfelelő nyomógombot, márpedig, ha tévesztek, akkor a 3 ablak közül netalán rossz helyre hívnak, és akkor hihetetlen káoszt okoznék a Rendszerben, összeomlana a Mátrix és Neo fejvesztve rohanna a kék tablettáért.
Sz: GYES ügyintézést legyen szíves.
Biztonsági őr: Igényelni szeretné?
Itt jegyezném meg, hogy a Rendszerben való haladásomnak ezen a pontján teljesen lényegtelen, hogy mégis mit akarok a GYES-sel, ugyanis a Biztonsági őrnek a "családtámogatás" gombot kellett választania, bár válaszom kissé elbizonytalanította egy pillanatra és kissé megbillent a magas lován:
Sz: Nem, lemondani.
Biztonsági őr: OH!
II. felvonás
Hívószámjelző villog: 3. ablak, 135, számokat egyeztet, ügyintézős mosolyt felvesz, START!
Közeledve az ablak felé, kifigyelem, hogy milyen típusú ember ül majd velem szemben: középkorú, talán már nagymama, kedves, kissé pufók arc, gyaníthatóan még nem éltem, amikor ő már családtámogatott. Mire odaértem el is töltötte bensőmet a megfelelően kiválasztott szerep: bájos vagyok, okosan nézek és segítséget kérek, elismerve a Rendszer feljebbvalóságát.
Sz: Jó napot kívánok!
Kovácsné: Jó napot! Miben segíthetek?
Sz: December 1-vel munkába állok, ezért le szeretném mondani a GYES folyósítást.
Kovácsné: Rendben, ezt egy kérelemmel lehet megtenni.
Sz: Jó, akkor kérek szépen egy nyomtatványt és majd visszajövök. (Ezzel is jelezvén, hogy bármit megteszek, amit kell, velem nem lesz gond, miattam nem kell plusz köröket futnia stb.)
Kovácsné: Erre nincs nyomtatvány, saját szavaival kell írni a kérelmet, nevét, adatait feltüntetni, mi a lemondás oka, dátumokkal és alá kell írnia. (Ennyi hangzott el instrukcióként.)
Sz: (Ezen a ponton azt hiszem mukkanni sem bírtam, kissé ledöbbent arcomat próbáltam az ügyintézős mosoly kategóriába visszaállítani, ezzel eléggé el lehettem foglalva, mert a hölgy kis idő múlva folytatta:
Kovácsné: Tessék adok egy papírt, megírhatja ott az asztalnál akár most is. Tollat is adok.
Sz: Köszönöm, tollam van.
Félreültem hát egy asztalhoz, hogy táskával a vállamon, kabátban, sállal a kezemben megfogalmazzam, hogy mit is szeretnék a Rendszertől. Felkészültségem határa a csillagos ég, fekete, kék és zöld színű tollakat bányásztam elő a táskámból és megalkottam a formanyomtatvány:
"GYES folyósításának megszüntetése iránti kérelem
Alulírott
Név:
Születés helye, ideje:
Anyja neve:
Adóazonosító jele:
TB azonosítója:
Lakcíme:
szám alatti lakos kijelentem, hogy ………………………….. napjától napi 8/ heti 40 órás munkaviszonyt létesítettem, melyre tekintettel a GYES folyósításának szüneteltetését kérem.
…………………………………………………….
Aláírás
Kelt:...."
Ekkor már éreztem, hogy a Rendszer kegyeltje lettem, ugyanis, amikor végeztem, épp senki nem volt Kovácsnénál, szerény bátortalanságot színlelve udvariasan megkérdeztem, hogy ha kész vagyok, akkor jöhetnék-e, mire természetesen egy bátorító igen volt a válasz.
A papíromat rendben találta, gondoltam nagyszerű, még jó, hogy nagyjából ez a foglalkozásom, nem gondoltam, hogy nem tudok összehozni egy ilyen kérelmet...
Ezzel azonban annyira beloptam magam a Rendszer szívébe, hogy a további ügyintéznivalóimhoz (nevezetesen Start Plusz kártya kiváltása) is kaptam igazolásokat és iratokat, amiket abszolút nem lett volna köteles akkor és ott nekem kiadni, illetve kiállítani Kovácsné.
Nagyon elégedetten távoztam a helyiségből, tudván tudva, hogy nagyszerű alakításommal és briliáns elmémmel kijátszottam a minimálmunkára törekvő Rendszert.
Kilépve az épületből elöntötte agyamat a friss oxigén és bámulatos gyorsasággal tolultak belém a gondolatok. Vajon miért jó a Rendszernek, hogy erre a témakörre nincs formanyomtatvány. Az hogy én a doktori címemmel megfogalmaztam, az mondjuk erőteljesen elvárható, de ha bebilleg mondjuk Kalányos Marika (ne tartson kérem senki kirekesztőnek, vagy előítéletekkel telinek, egész egyszerűen azt a tényt, hogy ma Magyarországon a roma kisebbség körében a legalacsonyabb az iskolázottság, sajnos feleslegles lenne tagadni), akkor ő vajon hogyan fogja ezt a kérelmet megírni?
A Rendszer, ami az épületbe lépésemkor még azt sem méltatta feltételezni rólam, hogy ki tudom választani a 4 megadott opció közül a nekem megfelelőt, ez a Rendszer elvárja tőlem 5 perc múlva, hogy a saját szavaimmal értessem magam meg vele, ami nekem éppenséggel nem okoz problémát, de vajon csak olyanok mondják le a GYES folyósítását, akik képesek erre?,- hasított belém a kérdés... Innen nézve úgy tűnik, hisz a Rendszer eleve feltételezi, hogy aki ezt teszi, az képes is rá.
Határozott vágy fogott el a statisztikák megismerése iránt.
Évente hányan igénylik és hányan mondják vissza a GYES folyósítást? Ki megy el GYES-ről dolgozni? Hány órában? Kihasználják-e az anyák a részmunkaidő adta kedvezményeket? stb. A következő hivatalban töltött szabad perceimben is még ezen jártak a gondolataim.
Történt mindez egy formanyomtatvány hiánya miatt?
