Orrszívás

A családunk hajlamos a fülgyulladásra, arcüreggyulladásra és egyéb felsőlégúti megbetegedésekre. Nekem kiskoromban rengetegszer felszúrták a fülemet, a "pepsisház" rémképként lebeg a szemem előtt. Ezek vezettek oda, hogy eltökélt kegyetlenséggel szívom a gyerekek orrát a porszívóval, ami nálunk az egyetlen olyan orrszívó, ami ki is szedi a gyerekeim fejéből a trutyit. Tudom, hogy másoknak más fajta is bevált, nekünk nem, nem is akarok vitát nyitni arról, hogy melyik a jobb orrszívó.
Kómi rühellte az orrszívást, illetve rühelli a mai napig, de most már tudja fújni is az orrát, viszont elmúlt 3,5 éves és még egyszer sem volt fülgyulladása, amit ismerve a génjeinket kizárólag saját fegyvertényemnek tudok be,- fegyvernem az orrsziporszi.
Kómival az orrszívás úgy nézett ki, hogy gyermek hozza a párnáját zokogva, leteszi a szőnyegre, lefekszik rá hanyatt, mindezt önként, de zokogva, elhelyezkedik a vigyázállásbanfekvő pózba, majd én fölé térdelek, a lábaimmal szorítom a kezeit a testéhez, egyik kezemmel a fejét tartom, a másikkal szívom az orrát. Bevált a technika, nem túl humánus, de másképp nem ment, mert ha kikapta a kezével az orrából a csövet, vagy kapkodta a fejét ,akkor csak felsértettem vele a nyálkahártyáját és még fájt is neki. Saját bevallása szerint nem fáj neki az orrszívás, csak valami önkéntelen rángatózhatnék jött rá mindig ilyenkor :) Mindig nagy büszkeséggel mutogatta a tégelyt, hogy mi jött ki a fejéből és amint lekapcsoltam a porszívót már röhögött. Ebből gondolom, hogy nem okozott neki traumát az orrszívás, de inkább okozzon egyébként is a porszívó traumát, mint a gyermekfülészet.

Megszületett Boldus, akinek lényegében szintén kb. egy hónapos kora óta szívjuk a nóziját. Ő másfél évig csak feküdt és csendben tartotta az orrát. Amikor Kómi kicsi volt, és hallottam ilyen sztorikat magamban jót kuncogtam, hogy hja persze, hiszi a piszi. Egy-két napja azonban elromlott a helyzet. Már nem hagyja nekem, hogy szívjam.



.
.
.

Bolda egy nyűgös napja képekben

Reggelünk az oviból hazaérkezvén ezzel folytatódott. Rémálom, hogy mit tud hisztizni, és mindezt pusztán azért, mert hazajöttünk.




A délelőtti alvása után segített nekem rakott krumplit főzni. Ez a főzés- művelet már nagyon gyakorlottan zajlik nálunk: kap néhány dolgot, amivel maszatolhat, pakolhat, eheti, összerakhatja, szétszedheti, tudja, hogy azok az ö dolgai és máshoz nem nyúl. Illetve, ha máshoz szeretne nyúlni, akkor odateszi a dolog fölé a kezét és hablatyol boldául, hogy meg szeretné fogni, és vajon megteheti-e, és ha azt mondom, hogy nem, akkor sincs semmi gond, esetleg kap valami mást.


A finom ebéd után ejtőztünk kicsit a kedvenc Borkabor hintánkban. Engem közben hívtak telefonon és miközben Boldától két méterre telóztam, egyszer csak hallom, hogy horkol :) (Háttérben A Porszívónk:)



Ébredés után azzal a határozott állásponttal lépett fel, hogy márpedig ő most azonnal sétálni akar menni. Az eső zuhogott, mint ahogy egész nap. Sajnos nehezen viselem már délután kettőkor azt a frekvenciát, és decibelt, amin Boldus hangot ad akaratának, úgyhogy engedtem. Esőszerkóba ugrottunk és indulhatott a locsipocsi.

Kár, hogy én nem vagyok a képeken, ugyanis nekem fehér a gumicsizmám és piros az esőkabim, irtó jó páros vagyunk :)

Boldának annyira bejött a sétafikálás, hogy haza sem akart jönni. Egyszer megpróbáltunk hazajönni vele, egyedül fellépcsőzött, majd az ajtó előtt két lépcsőfokkal rájött, hogy most hazajövés van, és ettől kiakadt, behoztuk az előszobába, de ismét jött a hiszti, lásd első videó. Húzta vissza a sapkáját és veregette az apja hátát. Megértettük. Így mentek el apával a Kómiért, aki az ovi utáni, már-már menetrendszerinti hesszelését végezte épp a Dédinél.



Mindenkinek megengedem, hogy velem együtt lelkesedjen a lányomért, aki édes, gyönyörű, okos, intelligens, kreatív, egyszóval tökéletes!!!

Boldus csodálatos zongorista ujjai