2010. március 29., hétfő

Kornél agymenései

Fiam bámulatos dolgokra képes.

Mostani dumája: "azzz a baaaj,..." és mindig elmondja, hogy épp mi a baj. Tegnap legózás közben szerintem legalább százszor meghallgattam, hogy az a baj, hogy nem áll meg, az a baj, hogy ez ide nem jó stb. A legmurisabb az volt, amikor sokadszor dőlt le neki egy elem, mire közölte: "Az a baj, hogy nem fogad szót nekem!"

Ma uzsonnázott még, miközben Boldát elvittem tisztába tenni, egyszercsak megjelenik Kómi rém büszkén és közli, hogy egyedül mosott kezet. Na, s vajon ezt hogy csináltad, mert a fürdőben ugyan nem voltál, mert azt láttam. Hát anya, öntöttem rá vizet és összedörgöltem. Miiiii???? Hl öntöttél rá vizet? Az asztalnál. És valóban. Az itatójából öntött vizet a kis kacsóira és szépen megmosta őket, ugyan a fél konyha úszott, de az kit izgat. Megmagyaráztam neki, hogy ilyet csak a játszótéren lehet.

Szintén uzsi közben két vállfával kellett játszani, konkrétan hegedült velük,- jó ebédhez szól a nóta... Egyszercsak odahív, hogy anya ezt nézd meg, és mutatja nekem, hogy csipkésre rágott egy kekszet, amit felfűzött a vállfa kampójára. Művész...

2010. március 27., szombat

2010. március 20., szombat

Döglés a kanapén


Oda üjjök Bolda mejjé!!! Hangzott a mondat reggeli után, ezért a szája is még maszatos, bár a Papa szerint ez a gyerek mindig maszatos. Mit tegyek? Engem nem zavar.

2010. március 19., péntek

Ma leégtünk a Tettyén

Nem gondoltam volna, de ma délelőtt leégtünk a játszótéren. Az az alattomos fajta szeles meleg napsütés volt, amiben az ember nem érzi, hogy égeti az arcát, mert a szél is fújja. Ebből gondolom már mindenki számára kiderült, hogy ma itt Pécsett csodálatos idő volt, és a délelőttöt igen hasznosan a megújult Tettyén töltöttük.
Szerintem a játszótár zseniális, szuper játékok vannak, még akár felnőttek is élvezetnek egy-két elemet. Nem tudok egyetérteni azzal a tüke ismerősömmel, aki tisztára kiábrándult a Tettyéből, amikor meglátta az új arcát, mert szerinte el vették az egyediségét, meghittségét.
Laufer László fotóit a parkról az alábbi linken tekinthetitek meg: http://www.bama.hu/galeria/34748

Amióta én élek ez a "harmadik Tettye". Eleinte volt a tipikus szocialista játszótér sok fémjátékkal. Aztán jött körülbelül a rendszerváltással a váltás a fa játékokra, melyek Szatyor Győző keze munkáját dicsérték. Szépek voltak ezek a játékok és sok örömet szereztek a gyerekeknek, köztük nekem is, de tény, hogy elavulttá váltak és súlyosan megrongálódtak, melyet nyilvánvalóan nem a 2-14 éves korosztály tevékeny hozzájárulása okozott. Volt ott az elmúlt években már minden. Annyira lepusztult és siralmas koszos, és undorító volt a környék, hogy az ember maga sem szívesen ment oda, nem ám kisgyerekkel. Sajnos az alapvető problémát most sem oldották meg, ugyanis a játszótér nincs elkerítve. Ez több szempontból sem előnyös, egyrészt azért, mert többszáz négyzetméteren rohangálok korlátlanul a gyerekem után, másrészt azért, mert a gátlástalan kutyatulajdonosok kutyái is ugyanezen a többszáz négyzetméteren rohangálhatnak. A megfelelő változást nyilván az hozná, ha az emberek batartanák a szabályokat és nem bolyonganának póráz és szájkosár nélkül az ebek az utcán és a parkokban, de ehhez olyan szemléletváltásra lenne szükség a társadalom minden rétegében, amire kétezer éve várunk hiába.
Ezért most ki fogom használni ezt a pár évet, amíg a játszótér a fénykorát éli és minden alkalommal, amikor csak tehetjük felmegyünk oda játszani, mert Kóminak nagyon tetszett.
Kívánom, hogy ne legyen igazam, és gondos kezek hosszú éveken át tartsák karban és tisztán Pécs egyetlen, kétéves szemével is értékelhető játszóterét.

2010. március 18., csütörtök

Tom és Jerry, avagy Dobi és Sebbi

Kísérleti jelleggel egy ideje Kómi nézhetett reggelente egy-két rész Tom és Jerryt (szerinte Dobi és Sebbit). Egyik reggel közölte, hogy "Anya, a nénit is akajom játni!" Hú, gondoltam, fiam, ráéreztél a lényegre :)
Azóta azonban beszüntettem a Tom és Jerryt, ugyanis Kómi elkezdett verekedni és egész nap tiszta ideg volt. Eleinte nem is gyanakodtam a filmre, azt gondoltam, korosztályos, vagy tesóféltékenység miatt alakult ki ez a viselkedés nála. Aztán egy-két napja nem engedtem neki a Tom és Jerryt, terápiás jelleggel Bobot, illetve Thomast néztünk és jé, a gyerekem tök jófej lett.

2010. március 14., vasárnap

Szerintem olyan szép!! :)

Komoly fordulatok


Elsőszülöttem, kb 10 hónapos koráig szinte semmit nem evett, fintorgott mindenre, amit kanállal adtunk a szájába, öklendezett tőle és egyátalán nem érdekelte az evés. Bolda már négy hónaposan kinézte a kaját a szánkból. Adtam neki akkor viccből egy kis almát, hogy lássamareakciót, mosolyogva lenyelte. Tegnap benyomott egy harmad banánt, ma megevett egy egész sárgarépát. Mindemellett persze szopizik ezerrel, inkább fogyózunk a sárgarépával. Itthoni ruhában 9 kiló a ded.

Elsőszülöttem doktorbácsisat játszik mostanában nagy lelkesedéssel. Sikerült rábeszélnem, hogy ne Boldát kezelgesse, hanem inkább Jancsi babát és Kati babát. Nagy szakértelemmel dolgozik. Le kell vetkőztetnem a gyerekeket, mert hát mégiscsak én vagyok az anyjuk,ő a doktorbácsi, ő nem öltözteti a gyereket. Meghallgatja a tüdejüket a fonendoszkóppal, kapnak oltást a nurofenes fecskendővel, belenéz a torkukba, a babák mondják, hogy ááááá. Megállapítja, hogy piros a torkuk, ezért ad nekik gyógyszert az infacolos tubusból. Arra is rájött, hogy fehér köpeny kell neki, ezért megkapta az egyik fehér pólómat. Megméri a babákat a mérlegen, amit egy doboz fedele szolgáltat.


2010. március 7., vasárnap

Felfelé ívelünk

Elérkezett az idő!
A 2009-es mélyrepülés után, végre felfelé kezd ívelni pályánk! K-nak sikerülnek a vizsgái, tanul is lelkesen. Új állást kapott, végre talán sikerül kimászni a vendéglátás mocsarából. Érzem és tudom, hogy az új munka minőségi változást hoz majd az életünkbe és nagyon várom már ezt az új időszakot, valahányszor erre gondolok, olyan hálás vagyok, hogy bőgni tudnék örömömben. Érzem, hogy ez nagyon jó lesz nekünk!

Tegnap este egy jóbarátunk 35. szülinapja alkalmából tartott házibuliban voltunk (ezúton is Isten éltesse!), nagyon jól éreztem magam. Annyira jó volt kicsit kikapcsolódni, hogy amikor 11-kor hazaindultunk (addig kaptunk kimenőt:), éreztem, hogy most simán el tudnám felejteni az itthon alvó gyerekeimet és legszívesebben belevetném magam egy eresztdelahajamat buliba.
Épp öltözködtünk, amikor odajött hozzám BG és a kezembe nyomta ezt:


Évek óta ágálok ellene, nem érzem, hogy ez az én utam lenne. K-t amenynire tudom támogatom benne, de nem éreztem sosem késztetést, nem tetszik a rendszer sem. Örülök, hogy végre vége a sulinak, egyetemnek, hogy nem kell nap mint nap idegeneknek megfelelnem a munkahelyemen, hát nem hiányzik, hogy megint mindez. Ráadásul épp elég dolgom van enélkül is, nem tudok még heti 2 alkalomra babaültetőt szerezni, anyukám így is a fél életét nálunk tölti, és ez is már bőven túlmegy azon a határon, amit szívesen megtesz egy heti 5 napon reggel héttől délután 5-ig robotoló ember. Szóval van kifogásom és indokom ellen bőven.

Kornél a meghívó átvétele után készpénznek ette, hogy megyünk. (Én ugyan nem,- gondoltam)
Ma délelőtt sikerült normális időben odaérni a templomba, kaptunk helyet is, a fűtött padban, nem kellett végigállnunk és végigfagyoskodnunk és így tudam is rendesen koncentrálni. Az olvasmány az égő csipkebokorról szóló rész volt. Ezen eleve megrökönyödtem, hisz épp a minap Kómi előkotorta valahonnan a Mózesről szóló angol könyvét és el kellett neki mesélnem a történetet, a könyvében lényegében csak képek vannak, illetve egy-két mondat. Ennél a résznél páldául a könyv csak ennyit mond: "Egy nap Isten szólt hozzá az égő csipkebokorból: Segítsd a népemet, hogy új hazára leljen!" Azt már én tettem hozzá, hogy a bárányokat legeltetve került oda, és hogy levette a saruját, mert ezzel tisztelte meg Istent, meg, hogy a csipkebokor égett ,de nem égett el, ezért ment oda Mózes megnézni, hogy mi történik. Viszont a legfontosabbat elfelejtettem, és ez a mai olvasmány hallgatásakor meg is ütötte ezért a fülemet: Itt vagyok! Ha Kómi nem hozza két nappal ezelőtt a könyvet, valószínűleg elsiklok a mondat felett, de most meghallottam: Itt vagyok!
Tegnap este, amikor hazaértünk elolvastam tüzetesen a meghívót.


Néhány provokatív kérdést tesznek föl rajta, aminek a megválaszolásával ösztönzik gondolom az embereket. De számomra ezek a kérdések nem kérdések, egyrészt vagy nem is izgatnak, vagy tudom a választ. Mondtam is K-nak, hogy ezzel nem győznek meg, pl ez, hogy miért van szenvedés és háború a világban, ha van Isten?, vagy hogy félek-e a haláltól? Ezek nem olyan dolgok, amikre keresem a választ. Én TUDOM a választ!
A mai szentlecke Szent Pál Korintusiakhoz írt első leveléből (10,7-12), szintén hozzám szólt. Azt mondja Szent Pál, hogy aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, nehogy elessen
Az evangélium Lukács 13, 1-9:
Éppen abban az időben voltak ott néhányan, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval vegyítette. Ő ezt felelte nekik: ,,Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel mindezt elszenvedték? Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire Síloében rádőlt a torony, és megölte őket? Azt hiszitek, hogy vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek.' Aztán ezt a példabeszédet mondta: ,,Egy embernek egy fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Ezért így szólt az intézőjéhez: <<,,Íme, három esztendeje, hogy ide járok, gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja hiába a földet?>>'' De az így felelt neki: <<,,Uram! Hagyd meg még ebben az évben, amíg körülásom és megtrágyázom, hátha gyümölcsöt hoz jövőre; ha pedig nem, akkor vágd ki.>>'''
Kornél évek óta nyaggat, hogy menjek vele. Biztos jól esett valahol a lázadó énemnek, hogy csakazértse. De most kaptam meghívót is, ha most nem megyek el, akkor talán kivágnk, minta fügefát.
A prédikációban pedig arról beszélt az atya, hogy hálásnak kell lennünk az Istennek és elmondott egy tanmesét: Egy ember álmában hatalmas sivatagot látott. A homokban nyomokat fedezett fel: olykor egy, de többször két pár lábnyomot is látott. Elment a bölcshöz, hogy megkérdezze, mit jelent ez. A bölcs így szólt:
- A lábnyomok a te lábadnak az életednek a nyomai.
- De akkor, miért van olykor két pár lábnyom egymás mellett?
- A másik lábnyom az Istené, mert Isten mindig melletted jár.
- És mi van azokkal a helyekkel, ahol csak egy lábnyomot látok?
- Ezek a helyek azt az időt jelzik, amikor sok nehézségben és szenvedésben volt részed.
- De miért éppen akkor hagyott el az Isten?
- Isten nem hagyott el - mondta a bölcs. Ahol csak egy lábnyomot láttál, ott nem a te lábad nyoma volt az, hanem az Istené. A nehézségek és a szenvedések idején, ugyanis Isten téged hordozott.
Isten valóban a tenyerén hordozott minket és most végre tényleg annyira jó passzban vagyunk!
Ezek után egyre inkább úgy éreztem, el kell mennem a katekézisre, amire meghívást kaptam. Ráadásul a misén egy olyan házaspár ült mögöttünk, akik Székelyföldről származnak és róluk egy bolond asszociációval eszembe jutott a történet, amikor a székely bácsit megkérdik, hogy hisz-e Istenben. Mondja az öreg, hogy ő biza hisz benne. Kérdik tőle, hogy miért, mire az öreg azt feleli, hogy "figyelj ecsém, ha nincs Isten, akkor mindegy, hogy mit hiszek, így is úgy is meghalok, ha viszont van Isten, akkor jó vele jóban lenni!"
Summa summarum úgy döntöttem, hogy vesztenivalóm nincs.

2010. március 5., péntek

Segítség!!!!


Bolda annyira duci, hogy nem bírtam már belepasszírozni a fürdetődézsába. Előkerült az általam olyan nagyon utált fürdőkád. Úgy tűnik osztja a lányom a nézeteimet...

2010. március 4., csütörtök

Jófej Kómi


Kornél kezd belerázódni a szerepébe. Mármint a Nagy és Okos és Erős Bátyus szerepbe. Bizonyára van benne féltékenység is Boldával szemben, de ennek nemigen adja jelét. Szinte a nap minden percében a Boldával foglalkozik. A minap a Papáéknál voltunk, majd hazajöttünk ebéd után, lefeküdtek aludni, Kómi előbb felkelt mint Bolda. Kijött a nappaliba, tett-vett, majd egyszercsak felpattant: "Anya, Bolda holvan? Anya, Bolda ottmaradt papáéknál! Elfelejtettük!" Annyira riadt képet vágott, hogy be kellett vinnem megmutatni a szobába, hogy megvan a Boldica, csak még alszik.
Egy másik napon szintén ébredés után Kómi kakaózik az etetőszékében, Bolda szopizik a kanapén, majd böfi után megpuszilgattam a húsos pofazacskóit, mire Kómi közölte, hogy "Anya össze-vissza puszilja Boldát!" Elsőre úgy értettem, hogy ez részéről egy ténymegállapítás volt ,de aztán rámszólt, hogy "Össszevissza!!, Anya alul is, a fejét is ,a hasát is, fent is!" És aznapra ez volt utána a buli, az összevisszapuszilás, mindenki kapott, Bolda is, én is, KÓmi is, majd este a pelenkázón miközben öltöztettem közölte, hogy összevisszapuszil és jól összenyálazott deréktól felfelé és közben elmondta: "Össze-vissza puszilom Anyát. Azért, mert anyát szeretem a legjobban!" Ezt a szöveget gondolom a körbenállegykislánykából vehette.