Születésélmény

Kómi ma ebéd közben a következőkkel állt elő.
- Mikor megszülettem kicsi voltam. És hurkás. Hurkás volt a combom. Most nem hurkás a combom.
- Nem, kicsim, neked már izmos a combod.
- Amikor megszülettem kicsi voltam. Kijöttem a lyukon.
- És milyen volt a lyuk? (éreztem, hogy jó időben jó helyen vagyunk, közlékeny a gyermek, most kell feltenni ezeket a kérdéseket!)
- A lyuk széles volt. De beszorultam.
- Tényleg? Beszorultál és akkor mi volt?
- Anya segített nekem, aztán kijöttem egyedül.
- És jó volt kijönni a lyukon?
- Igen, jó volt! (és mosolyog)
- És mit csináltunk miután kijöttél?
- Játszottunk :)

Apja lánya

Miközben az összes szomszédgyerek kinn zsezseg a játszótéren a verőfényes napsütésben az összes szüleikkel együtt, én itthon gubbasztok, a gyerekeim alszanak, a másik szülőjük meg melózik.
Nem szeretem az ilyen napokat, amikor rosszul jön ki a lépés. Ilyenkor persze mindenki jajjdeboldognak fest.
Az ablakon kinézve látom, hogy a szomszédasszonyon a férjével felváltva hintáztatja a fiukat illetve a lányukat. Grrrr. Én is, én is ilyet akarok!!! Egy ilyen szombat délutánt!

A mosható pelenka renesszánsza kis életünkben

Kómi emésztése helyreállt a szalmonella után. Bár nem értettük, hogy mir tvan időnként még mindig hasmenése, de felvilágosodtunk, hogy laktózérzékenysége van. Valószínűleg a fertőzés okozta és előbb-utóbb helyreáll, csak lassan, fokozatosan kell visszaállni a rendes tejre. Most laktózmentes tejet iszik, így minden rendben van, szépen megy a bilibe minden végtermék.
Már csak arra kellett valahogy rávennem, hogy újra moshatót húzzunk. Ezért készültek tegnap kísérleti jelleggel a bobos pelusok, Kómi is segített elkészíteni őket és ma nagy örömmel vette föl!

Egy átlagos délután

Tegnap egy adott pillanatban úgy éreztem muszáj megörökítenem a nappalit/ebédlőt/mindenes szobát.
Sajnos nem egy kirívó esetről van szó, kb így néz ki minden nap a lakásunk, ha Kómi ébren van. Amíg alszik, elpakolok, majd fölkel és kikéri magának, hogy hl a kupi?:?!!
Anyósom mondta a múltkor, hogy belefulladunk a játékokba. PEdig nekünk még nincs is sok játékunk! Csak kevés a hely, vagy rosszul használom ki, vagy nem tudom. Mindenesetre néha tényleg fullasztó, hogy mindenhol van valami.
MA befizettük K tandíját ,uh mostantól beépített szekrényre gyűjtök a nappaliba.

Négy esküvő egy temetés, hordozókendő

Megérkeztek ma a Linuschka kendők. Mindegyik csodaszép, de az újgenrerációs szerencsére sokkal jobb, minta régi. A világos neve Hamvas Rózsa, ő a régebbi verzió, belőle hamarosan karikás kendők lesznek. A grafit színű a Dahlia, egy nagyon puha, omlós kendő, jó vele kötni, és a majdnem kilenc kilós Boldával is kényelmes. Kómi még nem volt hajlandó kötöződni vele.

Tiszta len anyagból készülnek jacquard szövéssel, nagyon érdekes maga az anyag. Délelőtt a gyapjas Didymos Indioval nyomultunk, és azután komoly meghökkenés volt kézbe fogni a Linuschkát, de aztán kötöttem vele egyet-kettő és ráéreztem az ízére, és ízlik :) Nyárra szuper kendő lesz, jó szellős, hűtős anyagból van.

Ríszájkling

Hogy egy barátném szavajárásával éljek: a ríszájkling az egyik kedvenc műfajom. Ennek ékes bizonyítéka tegnap és mai napom munkájának eredménye: egy gyerekbabzsákfotel. Megmaradt anyagokból készült a gúnyája, a töltelék pedig polisztorolgyöngy, ami ugye szintén újrahasznosított anyag.

A beteg Kómi bucira ugrálta a fejét rajta, amikor elkészült :) Szerinte babahákfotel...

Bolda meg fejedelmien pózolt rajta a kis árpádsávjaival, amíg mi legóztunk. jgy a foglalkozás elérte célját, ugyanis kellett Boldának egy hely, ami nem lapos, de még nem ülős, meleg, és látja belőle Kómit.


Én az oldalát két színből csináltam, de nem különösebben a dizájn kedvéért, egyszerűen így jött ki az anyagokból.

Kornél szerint annyira szuper lett, hogy ezentúl ebből fogunk élni :)

Kórság

Megtámadta Kómit valami kórság. Pedig már épp kezdtek egyenesbe jönni a hétköznapjaink.
Lázas és taknyos és természetesen pont úgy beteg, mint a férfiak általában, a halálán van.
Éjjel 3szor keltem hozzá lázat csekkolni, Boldához meg plusz kétszer, majd Kómi hatkor végleg fölkelt. Szóval kissé hulla vagyok.
Remélem legközelebb már boldog napsütéses tavaszi képekkel jövök!

Kopiteszt

Kommentár nélkül

olivák és almaszósz (olives and applesauce)

Megtetszett, megvettem.
Itt kell elmondanom, hogy a natúr kenderes indiómtól búcsút vettem.

Indio ciklámen hordozókendő

Vendégeskedik nálunk. Nagyon szép színe van!

Babaház

Üzemi készültségi fokra jutott a babaház, nem mondom, hogy elkészült, mert szerintem egy babaházra sosem lehet azt mondani, hogy elkészült, most is van még egy csomó ötletem, például a lift, amihez a diszkrát csigát a bal felső sarokban lehet megtekinetni.
Az ablakokon kitekintve idilli tájkép fogadja a látogatót, a konyhából pedig kilátás nyílik a hangulatos, óceánra néző teraszra.

Az állólámpa az én művem:)


No meg a zuhanyfüggöny is, nagyon büszke vagyok rá.


Már ebéd után belekezdtem, amikor Kómi még ébren volt és nagyon kíváncsiskodott, de mondtam, neki, hogy még nincs kész, és hogy meglepetés lesz, mire fölébred kész lesz és akkor megnézheti. Gyorsan el is aludt, jó nagy avás után mosolyogva ébredt, én meg fogta ma szekrényt és elkezdtem becipelni a szobájába, mire ő az arcához kapott és csillogó szemmel, remegve az örömtől futott utánam kiabálva: Kéjsz han! Kéjsz han!
Nagyon örül neki! Mondtam neki, hogy babaház, ő meg egyszercsak azt mondta, rá, hogy Boldaház :) Végülis ő a baba vagy mi? A házat kisvártatva belakták a repcsivel érkező playmobil emberkék.

Vágható alma

Alapvetően 20 darab egyenlő oldalú háromszögre van szükségünk piros filcből, vagy zöldből, vagy sárgából, vagy ki milyen színű almát szeretne. Első körben öt háromszöget varrunk össze imígyen:

Majd elméletileg jönne hozzá gy még öt, és ezután a csücskökbe még öt...


de ezeket már félbe kell vágnunk, mivel az alma is félbe van ugye vágva, tehát így néz ki a második kör félbevágott darabokkal:


viszont ezekből a félbevágott háromszögekből csak az egyik felüket varrjuk össze:

Ha ezzel megvagyunk, akkor kaptunk egy félgömböt, amire rávarrunk egy fehér filcből kivágott kört. Hagyjunk egy nyílást a min keresztül kívánt mértékben ki tudjuk tömni a fél almánkat.

Én a recycling jegyében használt, kimosott, apróra vágott popsitörlővel szoktam tömni, előnye, hogy ez mosható is.

Amikor az almának mindkét felével elkészültünk, rávarrunk a fehér közepére egy tépőzárat, lehetőleg minél nagyobbat, legideálisabb esetben betölti a tépőzár az egész felületet és leg-leg-legideálisabb esetben fehér.

Végül zöld filcből varrunk neki szárat és levelecskét.

Jó szórakozást!

Átmeneti állapot

Van egy barátom, aki ha valami rossz időszak köszönt rá az emberre, mindig azt mondja: Ne aggódj, majd elmúlik. Próbálom átvenni a mantráját, ezért meggyőződésem, hogy most átmeneti állapotban vagyunk. A napirendünk módosul, de lehet csak az óraátállításra váruk? Kómi későn kel, 9 körül, még kettőkor sem álmos, majd négy körül kezd elfáradni, de ha akkor elalszik, akkor ébresztenem kell egy óra múlva, mert különben még éjfélkor is pörögne. Ma úgy gondoltam fél ötkor, hogy most már csak kibírja hétig. Ő játszott, Bolda aludt, gondoltam elintézek pár dolgot a neten. Felkéretőzött az ölembe, a lelkére kötöttem, hogy csak akkor jöhet,ha nem nyúl a billentyűzethez. Meglepett, hogy szót fogad. Két perc múlva azt vettem észre, hogy ülve alszik az ölemben. Letettem a kanapéra.


Változatlanul tart az "otthonjó" korszak is, de idősebb gyereket nevelő anyukaismerőseim nyugtatnak, hogy ez egy korszak, majd elmúlik. Végülis tényleg nagyon jól elvagyunk itthon, annyi változatos dolgot talál ki a gyermekem, hogy ezért igazán nem kell elmennünk itthonról.
Tegnap például legalább egy órán át teázott a macikkal. Föltette a csészébe na kis tűzhelyére, amikor kész lett érte ment, leült vele a a macikka lszemben, megkóstolta, mondta, hogy "Jóó"', majd kiitta az egséz csészényit, közölte "Elfogyott, főzök még!" és ment ismét a tűzhelyhez, föltette, visszaült a macikhoz, kis idő múlva szólt, hogy kész stb. ÉS ez csak egy volt a rengeteg szerepjátékból, amiket kitalál! Boltosat is játszunk, én vagyok az "edónéni"! Hát szóval irtó jófej a kölyköm na!
És zseni is természetesen! Képes kirakni egy 15 darabos klasszikus puzzlet tök egyedül!


Egyik nap pedig ragasztottunk, mert az is nagyon vonzza már. Kivágtam egy magazinból mindenféle képet és ő felragasztotta egy papírra.

Kapuzárási pánik?

Az elmúlt hetekben eladtam elég sok (4) hordozómat, amiket régebben szerettem és sokat is használtunk, emiatt nemrég érdekes álmom volt: hármas fiúikreim születtek (természetes úton), de Bolda is ugyanekkora volt, mint most. Volt tehát négy járni nem tudó gyerekem. Álmomban teljesen kétségbe voltam esve, hogy ezeket a gyerekeket mibe fogom rakni, hisz eladtam a hordozóimat. A gardróbban fötörtem észtvesztve, végül elkezdtem magamra kötni őket, és hirtelen rájöttem, hogy hiába van megfelelő számú hordozóm, hisz nem tudom őket mind magamra kötni, csak legfeljebb kettőt. Ennyi volt az álom, nins föloldás, rémálom a javából.
Reggel csak nevetem, hogy micsoda bolondság volt ez az egész, de nem hagyott nyugodni a dolog, és minden szabad agyi kapacitásommal azon voltam, hogy megfejtsem a tudatalattim üzenetét. Végül arra jutottam a minap, hogy ez a hordozós kapuzárási pánik. Definiáltam, hogy én azon aggódom, hogy esetleg nem lesz több kisbabám. Látom, hogy Kómi már milyen nagyfiú (beszél, oviba megy stb), pedig nemrég még ilyen kicsi volt, mint Boldica. Úgy nőtt meg, hogy huss, szinte észre se vettem. Jól esett rádöbbennem ezekre a dolgokra és elhatározások is születtek belőle. Eldöntöttem például, hogy nem fogok ragaszkodni a hordozóeszközökhöz, és ki fogok próbálni mindenfélét, amit szeretnék, Boldának csinos ruhákat veszek, fincsi pelusokba bugyolálom, klubozni járunk, pancsolunk egyszóval nem vonok meg magunktól semmit, ami a kisbaba-kismama létet megszépítheti, boldogabbá teheti, hisz olyan rövid ez a kb két évig tartó időszak, ami akár lehet, hogy az utolsó ilyen két éves időszakunk is egyben (bár bízom benn, hogy nem).

Épp elkezdtem élvezni ezen elhatározásaimban való boldog megnyugvásomat, mikor elolvastam ezt: http://www.zimonyi.hu/?p=805#more-805
Őszintén bevallom megdöbbentő volt látni, hogy a két hasonló álomból mennyire másfelé indultunk el, de ez bizonyára személyiségfüggő is. Mondhatom magam talán szerencsésnek, de például nem érzem, hogy a szülök-e még kérdés határozná meg az életemet, vagy hogy az "anyuka-nyomás" miatt szülnék gyereket. Tény, hogy adott korban meg tud érinteni egy pocakos kismama látványa, de ez szerintem egyszerűen fajfenntartó ösztön. Én azért szülök, mert szeretek szülni és nem egy anyukás fórum termékenyített meg,- határozottan emlékszem...
Épp most kezdtem el azt érezni, hogy igenis mindent szeretnék megadni a gyerekeimnek, amit csak adhatok, időt, élményt vagy épp saját készítésű játékokat, de nem érzem, hogy ez határozná meg az életemet, szeretném ezt csinálni.
Egyszerűen úgy érzem, hogy most, amikor az életem ebben a szakaszban jár, az a legjobb, ha ezeket a dolgokat csinálom. Elhivatottságot érzek a hordozás és a hordozás népszerűsítése iránt, de ez nem jelenti azt, hogy ne gondolkoznék, hogy vajon ki veszi majd át a Klubot, ha már nekem nem lesz rá agyi, lelki, fizikai kapacitásom. Úgy gondolom, hogy attól még, hogy most ezek a dolgok foglalkoztatnak, attól még nem kell beleragadnom. Addig csinálom, amíg jól esik és ki tudja, még az is lehet, hogy nekem viszont tényleg ez az utam?!, de semmiképpen sem érzem, hogy ebbe kívülről bárki,vagy bármi is kényszerítene.

Megint másképp állnék a dolgokhoz valószínűleg, ha nagyszerű karrierem meredeken felfelé ívelő útját látnám távolodni álmain horizontján. Ez még a jövő zenéje, még az is lehet, hogy miután a harmadik gyermekem oviba megy visszatérek a szakmába és a tárgyalótermek réme leszek, bár ennek jelenleg kevés esélyt adok, nem vetem el, mint lehetőséget.

Négy Generáció NŐ (NGN)

Bolda hintázik

Harmónia

A gardróbba beköltözött a héten a Harmónia.

Sosem kötöttem még ezelőtt Lanával, de nagyon tetszik. Szerencsére aránylag jól betörten érkezett, de azért még ücsörgök rajta egy kicsit :) Nyereg alatt puhítom...

Ereklyék

Nosztalgikus hangulatban vagyok mostanában és erre még furcsa véletlenek is rájátszanak. A minap például fiókfelforgatás közben rátaláltam régi iratokra, keresztlevelekre, házasságlevelekre, melyek a Székely vonalat a szépapámig (Székely Györgyig) vezetik vissza.

Tegnap pedig a Dédinél jártunkban szert tettünk néhány szép szekrénycsipkére. "Ha meghalok úgyis csak kidobjátok" mondattal hozta elő Dédi a hátsó szobából. Ettől és ehhez hasonló mondatoktól mindig rossz érzésem lesz, de a szép holmik feledtették. Dédit megnyugtattam, hogy nálam jó helyen lesznek, majd felhasználom őket például függönynek a babaházba, ennek hallatán nagyon megörült.
Ma kipróbáltam, hogy mutatnának a konyhámban és megtetszettek. Amolyan rend és tisztaság érzetem lett tőlük, úgyhogy septiben fel is aplikáltam őket. (Kornél persze kiakadt,- a szerk.)



A konyha dizájnjához egyébként is jól passzol (kivéve az ikeás műanyag edénykéket), mert tenyérnyi falat, ami a konyhában van ez a barátnőimtől lánybúcsúmra kapott hímzett intelem borítja.

Újrahasznosítás

Még Bolda születése előtt alkottuk ezeket a kis bútorokat.
A kiságyat nagyon lerúgott állapotban helyezték ki a lakóparkunk konténerei mellé, de én megláttam benne a fantáziát, bár Kornél konkrétan idiótának nézett, amikor hazaállítottam vele (meg kell hagyni tényleg szörnyen nézett ki). Papa segítségével (na jó, inkább én segítettem neki) visszaszögeltük a letörött, kiszakadt részeket és kapott egy tisztasági festést.

A kisszekrényt egy ház előtt láttam meg az autóból, amint elhaladtunk előtte. Épp költözködtek és ezt kirakták szintén a konténer mellé. Mivel a ház nem volt messze a Papáéktól, fölhívtam, hogy nézze meg a szekrényt, és ha gondolja, akkor hozza el nekem. Kornél persze már csak röhögött. Amúgy egy tiszta jó fa szekrényke, még békebeli időkből.


A kisággyal együtt ezt is lefestettük, száradás után még két napig szellőztek az erkélyen, mert nem lehetett elviselni őket a lakásban.

Végül dekupázsoltam rájuk hintalovakat, és a kiságyba Karácsony után beköltözött Jancsi baba.

A kisszekrényből hamarosan babaház lesz, a Papánál már megrendeltem hozzá

az emeletet lamináltpadlóból, a Déditől kaptunk csipkefüggönynek valót, beszereztem már néhány kicsi fa bútort, egy komplett fürdőszobát, konyhát és nappali szekrénysort.


Szeretnék gyártani hozzá megfelelő méretű drótos babákat, csak még a kisbútorok nem érkeztek meg hozzám, megvárom, hogy mekkorák is valójában. Szeretnék varrni egy mini babzsákfotelt is. Ha ezekkel kapcsolatban vannak ötleteitek, tudtok linket dobni segítségképpen, ne habozzatok!!! :)

Nyáron úszunk, télen csúszunk

Változatos hétvégét hagytunk magunk mögött. Pénteken délután indultunk Siófokra, nagyon sima utunk volt. Kómi aludt, vagy nézegetett és kommentálta a látottakat, Boldica végig aludt. Még majdnem világosban érkeztünk a hotelbe, ahol egyébként már tavaly is voltunk. Kómi, aki amúgy szívesen jött és lelkes is volt egészen a recepcióig, ahol apa karjai közt már kétségbeesetten kezdte hajtogatni a tőle megszokott rigmust: Hazza hazza. Innentől kezdve lényegében minden unalmas percében előkerült ez a rondó téma, úgyhogy igyekeztünk alaposan lekötni a figyelmét, szerencsére szombaton reggel megékezett Mámi is, aki segítségemre volt ebben. Szuper szobát kaptunk, két szoba, egy nappali, mindegyikhez fürdőszoba, az ellátás is remek volt, meleg ebéd és meleg vacsora és svédasztalos reggeli volt minden napra és meg kell hagyni, elég jól is főztek. A gyerekek nagyon jól aludtak, kellemes kis alvókuckót alakítottam ki Kóminak, aki meglepő módon lelkesen használta a fürdőszobáinkhoz tartozó WC-ket is. Egy problémánk akadt: első éjjel nem ment a fűtés a szobában, uh kb 17 fok volt, amit valahogy nem tudott feledtetni az a kis pokrócocska, amit takarógyanánt adtak.
Kómi szórakoztatására szolgált egy wellness részleg is, ahol nagyokat lehetett pancsolni.

Kómi vigyázzállásban:

A szappanbuborékok nagyon viccesek, kár, hogy anya utálja őket (irtózom tőlük,- a szerk.):


Bolda is feszített a csini fürdőrucijában:

Boldicának lehet, hogy más éghajlatra kellett volna születnie, ugyanis a pancsirészlegen, ahol volt kb 30 fok és irtó magas páratartalom, óriási jókat aludt a törülközőkbe bugyolálva.


Az alvások után pedig ilyen szépen ébredt, kisimultan, kipirultan, gyönyörűen:)


Délutánonként a jól megérdemelt pihenés után csúszkálni, hógolyózni mentünk a strandra. Kiválasztottuk az időjáráshoz leginkább passzoló közlekedési eszközt. Kómi megtanulta, hogy a Balcsi az a hely, ahol nyáron úszunk, télen meg csúszunk, mert nekünk a Balaton a riviéra...


Ez a kép már a Balatonon készült.


Kómi és Mámi hatalmas hógolyócsatába lendültek, miközben a háttérben egy lányka a hólapáttal szorgalmasan bővítette a koripályát.


A látvány számomra megdöbbentő volt, a többezer hektárnyi jég és hó és a látóhatáron egybeolvadta hó a ködös éggel. láttam már többször is befagyva a Balcsit, de valahogy ennyire sosem hatott meg.


Kómi pótolta a hóember ledőlt testét és fejét.
Bevallom nem bánnám, ha ez a hóember hamarosan már a halakkal aludna. Anyának kicsit elege van a télből.


Végül vasárnap délután indultunk haza, a hazautunk borzalmas volt, zuhogott a hó, az utakon bárhol lehetett hóátfúvásokra számítani, az utolsó 50 kilómétert szinte lépésben tettük meg.

Nem győzöm hangsúlyozni elegem van a télből.

Kómi végül nagyon örült, hogy hazaértünk, többször is elmondta: Oddhon jó!