2011. december 18., vasárnap

Angyalhaj


Nagy örömmel jelenthetem, hogy Bolda haja a levágást követően is göndörödik.

Karácsonyi zöldségek

Szinte hihetetlen, de megkaptam életem első kreatív megrendelését. Néhány baráti óra volt a fizetségem, mely a szja alapomat pont nem növeli, de így is megérte.

Az újrahasznosító/felújító funkció ebben az esetben nem egészen úgy valósult meg, mint az eredeti ötletben, mivel egy új, ikeában kapható RI SHULT keretet alakítottunk át. Mielőtt azt hinné valaki, hogy ez a keret fából van, szólok, hogy ugyanabban a komoly tévedésben van, amiben én voltam, mielőtt az első kapcsot belelőttem a tűzőgéppel. A keret ugyanabból a préselt újrahasznosított papírból van, amiből a LACK termékek is. Megkínlódtunk vele kis (Kisi) segédemmel, de megérte, mert a végeredmény kifejezetten guszta lett. Egész közeli képeket nem csináltam, nehogy pár év múlva is emlékezzek még például arra, hogy papír ragasztócsík, amivel az arany belső szélét leragasztottam festés előtt, lehúzáskor leszedte néhány helyen az arany festéket, vagy arra, hogy a kapcsok belövés után sorra pattintották le a túloldalon az arany részről a mintát, meg a festéket stb. Szerencsére akadt itthon ragasztó is, meg arany dekortoll is, ezekkel próbáltuk korrigálni önnön elefántságunkat. Hú, de jólesik ezeket most többesszámban írni :D

Annyi infót kaptam, hogy halványzöld falon lesz és egyébként a lakás, amibe kerül földszínekkel rendelkezik. Úgy hallottam sikere van.



Ezeket a zöldség-gyümölcsöket készítettem keresztlányom Léna részére. Megtudtam, hogy kis tűzhelyet kap a Jézuskától. A húsleves szekcióhoz ezzel a fehérrépával tudok hozzájárulni.


2011. december 4., vasárnap

Tervezetek Karácsonyra

Fiamnak Karácsonyra kalóz kincsesládát kell készítenem. Alapanyagnak vettem hozzá natúr fa ládikákat, még nem érkeztek meg, de már nagyon várom őket, mert fogy az idő!!! Üveggolyókat, dekorkavicsokat, régi papírpénzeket, érméket fogok beletölteni. Jó lenne beszereznem még egy-két nagyon bizsu gyöngysort is.

A gyerekek kapnak még egy barátom által készített cerkaroládot és autósroládot. Az autósba még be kell szereznem egy-egy méretben megfelelő tűzoltó, rendőr és mentő matchboxot.


Magamnak szeretnék csinálni egy-két csini, vidám, hangulatfeldobós párnát így a téli nyálkás napokra. Már kiszabtam őket, csak arra várnak, hogy legyen egy napom magamra :D muhhahha, akkor ebben az életben valószínűleg nem készülnek el.

Az ötlet akkor jött, amikor megláttam ezt és ehhez hasonló több száz párnát egy blogon.




Rájöttem, hogy van pár évtizedek óta nem hordott pulcsim, amiket csak teszegetek jobbra-balra egyik ládából a másikba. Ha elkészül, pont akkora lesz, mint az ikeás kanapénk párnái, és akkor csodásan feldobja majd a "ransta szürke" kanapéhuzatot.



Szerettem volna még egy ilyet is csináltatni nekik, de erre idén már úgy tűnik nem lesz lehetőségem.

2011. november 14., hétfő

A bürokrácia útvesztői,- GYES folyósításának megszüntetése iránti kérelem

Az ember életében mindig eljönnek szépen sorban azok az időszakok, amikor a magyar bürokráciát szívből keblére ölelheti. Bevallom, már-már mazohizmus határait súrolgató módon várom ezeket az alkalmakat. Minden egyes hivatalban eltöltött percben tanulok valami újat a társadalmunkról és az azt működtető Rendszerről.

I. felvonás

Sz: Jó napot kívánok
Biztonsági őr: Jó napot, mit tetszik?

Ezen a ponton jegyezném meg, hogy a Rendszer eleve feltételezi azt, hogy nem vagyok képes megnyomni a megfelelő nyomógombot, márpedig, ha tévesztek, akkor a 3 ablak közül netalán rossz helyre hívnak, és akkor hihetetlen káoszt okoznék a Rendszerben, összeomlana a Mátrix és Neo fejvesztve rohanna a kék tablettáért.

Sz: GYES ügyintézést legyen szíves.
Biztonsági őr: Igényelni szeretné?

Itt jegyezném meg, hogy a Rendszerben való haladásomnak ezen a pontján teljesen lényegtelen, hogy mégis mit akarok a GYES-sel, ugyanis a Biztonsági őrnek a "családtámogatás" gombot kellett választania, bár válaszom kissé elbizonytalanította egy pillanatra és kissé megbillent a magas lován:

Sz: Nem, lemondani.
Biztonsági őr: OH!

II. felvonás

Hívószámjelző villog: 3. ablak, 135, számokat egyeztet, ügyintézős mosolyt felvesz, START!
Közeledve az ablak felé, kifigyelem, hogy milyen típusú ember ül majd velem szemben: középkorú, talán már nagymama, kedves, kissé pufók arc, gyaníthatóan még nem éltem, amikor ő már családtámogatott. Mire odaértem el is töltötte bensőmet a megfelelően kiválasztott szerep: bájos vagyok, okosan nézek és segítséget kérek, elismerve a Rendszer feljebbvalóságát.

Sz: Jó napot kívánok!

Kovácsné: Jó napot! Miben segíthetek?

Sz: December 1-vel munkába állok, ezért le szeretném mondani a GYES folyósítást.

Kovácsné: Rendben, ezt egy kérelemmel lehet megtenni.

Sz: Jó, akkor kérek szépen egy nyomtatványt és majd visszajövök. (Ezzel is jelezvén, hogy bármit megteszek, amit kell, velem nem lesz gond, miattam nem kell plusz köröket futnia stb.)

Kovácsné: Erre nincs nyomtatvány, saját szavaival kell írni a kérelmet, nevét, adatait feltüntetni, mi a lemondás oka, dátumokkal és alá kell írnia. (Ennyi hangzott el instrukcióként.)

Sz: (Ezen a ponton azt hiszem mukkanni sem bírtam, kissé ledöbbent arcomat próbáltam az ügyintézős mosoly kategóriába visszaállítani, ezzel eléggé el lehettem foglalva, mert a hölgy kis idő múlva folytatta:

Kovácsné: Tessék adok egy papírt, megírhatja ott az asztalnál akár most is. Tollat is adok.

Sz: Köszönöm, tollam van.

Félreültem hát egy asztalhoz, hogy táskával a vállamon, kabátban, sállal a kezemben megfogalmazzam, hogy mit is szeretnék a Rendszertől. Felkészültségem határa a csillagos ég, fekete, kék és zöld színű tollakat bányásztam elő a táskámból és megalkottam a formanyomtatvány:

"GYES folyósításának megszüntetése iránti kérelem


Alulírott

Név:

Születés helye, ideje:

Anyja neve:

Adóazonosító jele:

TB azonosítója:

Lakcíme:

szám alatti lakos kijelentem, hogy ………………………….. napjától napi 8/ heti 40 órás munkaviszonyt létesítettem, melyre tekintettel a GYES folyósításának szüneteltetését kérem.




…………………………………………………….
Aláírás


Kelt:...."

Ekkor már éreztem, hogy a Rendszer kegyeltje lettem, ugyanis, amikor végeztem, épp senki nem volt Kovácsnénál, szerény bátortalanságot színlelve udvariasan megkérdeztem, hogy ha kész vagyok, akkor jöhetnék-e, mire természetesen egy bátorító igen volt a válasz.
A papíromat rendben találta, gondoltam nagyszerű, még jó, hogy nagyjából ez a foglalkozásom, nem gondoltam, hogy nem tudok összehozni egy ilyen kérelmet...
Ezzel azonban annyira beloptam magam a Rendszer szívébe, hogy a további ügyintéznivalóimhoz (nevezetesen Start Plusz kártya kiváltása) is kaptam igazolásokat és iratokat, amiket abszolút nem lett volna köteles akkor és ott nekem kiadni, illetve kiállítani Kovácsné.
Nagyon elégedetten távoztam a helyiségből, tudván tudva, hogy nagyszerű alakításommal és briliáns elmémmel kijátszottam a minimálmunkára törekvő Rendszert.

Kilépve az épületből elöntötte agyamat a friss oxigén és bámulatos gyorsasággal tolultak belém a gondolatok. Vajon miért jó a Rendszernek, hogy erre a témakörre nincs formanyomtatvány. Az hogy én a doktori címemmel megfogalmaztam, az mondjuk erőteljesen elvárható, de ha bebilleg mondjuk Kalányos Marika (ne tartson kérem senki kirekesztőnek, vagy előítéletekkel telinek, egész egyszerűen azt a tényt, hogy ma Magyarországon a roma kisebbség körében a legalacsonyabb az iskolázottság, sajnos feleslegles lenne tagadni), akkor ő vajon hogyan fogja ezt a kérelmet megírni?

A Rendszer, ami az épületbe lépésemkor még azt sem méltatta feltételezni rólam, hogy ki tudom választani a 4 megadott opció közül a nekem megfelelőt, ez a Rendszer elvárja tőlem 5 perc múlva, hogy a saját szavaimmal értessem magam meg vele, ami nekem éppenséggel nem okoz problémát, de vajon csak olyanok mondják le a GYES folyósítását, akik képesek erre?,- hasított belém a kérdés... Innen nézve úgy tűnik, hisz a Rendszer eleve feltételezi, hogy aki ezt teszi, az képes is rá.

Határozott vágy fogott el a statisztikák megismerése iránt.
Évente hányan igénylik és hányan mondják vissza a GYES folyósítást? Ki megy el GYES-ről dolgozni? Hány órában? Kihasználják-e az anyák a részmunkaidő adta kedvezményeket? stb. A következő hivatalban töltött szabad perceimben is még ezen jártak a gondolataim.

Történt mindez egy formanyomtatvány hiánya miatt?

2011. november 2., szerda

Kívánságlista a Jézuskának

Idén Karácsonyra szeretném, ha a gyerekek közös ajándékot kapnának:

http://www.bevina-natur.eu/product_info.php?cPath=&products_id=419


Kómi szeretne egy kincses ládát üveggolyókkal.

ilyesmit:
http://www.1x1karacsonyiajandek.hu/10098/93/7/reklamajandekok/KINCSESLADA/reklamajandek/Mini_kincseslada_fabol.html

2011. október 22., szombat

Répa, retek, mandula...

Szerdán műtötték Kómit.

Ezennel hivatalosan is utálok mindenkit, aki azt mondja, hogy oh pikk-pakk túlvannak rajta a gyerekek, meg hogy piti dolog, hát üzenem mindenkinek, hogy inkább szülök két gyereket, mint még egyszer ez a két nap. Nincs erőm részletezni, a lényeg, hogy Kómi egy hős, de hát pasiból van na...
Jó, hogy egy nap után haza lehetett jönni, mert kezdte totál elhagyni magát. Kicsit most jobb kedvre derült, de hát halálosan meg van sértődve a világra, különösen rám, hiába, erre nem lehet felkészíteni. Hiába mondtam neki el előtte minden lépésről lépésre, meg hogy, hogy fájni fog, szerencsétlen el sem tudja képzelni, hogy milyen mértékű fájdalomról van szó. Kijátszottnak, átvertnek és csalódottnak érezte magát és nem érti, hogy minek kellett ez a kínzás, amikor semmi baja nem volt (épp).

Szóval kivették az orrmanduláit, lefaragtak a torokmanduláiból és felszúrták a fülét. A dokink és az altatóorvos egymástól függetlenül hüledeztek nekünk utána, hogy milyen fantasztikusan okos volt Kómi a műtőben és hogy akkora orrmandulája volt, hogy tele lett vele a doki tenyere, amikor kijött.

Az altatásból szépen ébredt, lassan, hiszti nélkül, igazából ha rajta múlt volna végigaludta volna az egész napot, de nem szabadott hagyni, persze inni nem akart, semmit nem volt hajlandó bevenni a szájába egészen estig, amikor viszont már akkora fájdalmai voltak, hogy homeo és Schüssler só teljesen esélytelen volt.

A szomszéd ágyon egy 3 éves kislány volt az anyukájával, a nő komplett hülyének nézett. A kislány az "elücsörgök a sarokban és csinálom amit anyám mond" típusú gyerek, aki naponta kb 20-szor spontán elmondta, hogy "Anya! Szejetlek" Na ezzel szemben ismered a fiamat... totál frusztráltan éreztem magam a csajtól. De ne mondja nekem senki, hogy normális, ha egy kislány azanyja után kiabál, hogy anya szejetlek, amikor az anyja pisilni megy a szobából nyíló WC-be....

Szinte semmit nem aludtam a kórházban töltött éjjel, mert nem szabadott szopnia az ujját (a vákum miatt) és arra figyeltem egész éjjel, hogy húzogattam ki a szájából a kezét.

Na, szóval így állunk, nagyon jó újra itthon, bár első reggel 2,5 órán át csak sírt, nem akarta bevenni a fájdalomcsillapítót sem, másnapra (azaz mára) rájött, hogy ez segít, úgyhogy reggel sírva ugyan, de önként kérte. Reggel és este kap, egyre csökkentem az adagot, de hát ha azt akarom, hogy valamit is letuszkoljon a torkán, akkor muszáj.

2011. október 21., péntek

Várak, királyok, királylányok minden formában

Szent László király morcos


Szent László király kegyes


Szent László király büszke


A várépítést már magas fokon műveljük.

Ez a hóbort tovább tart, mint gondoltam és nem annál a gyereknél kezdődött, akinél számítottam rá, mármint inkább gondoltam, hogy a kislány kezdi majd a királylányosdit, mint hogy a fiam kezdi a lovagosdit. Eljutottunk odáig, hogy Bolda is "matyaskijáj" akar lenni, és nem hercegnő, meg csipkerózsika meg miegymás.



Anyakirálynő és a lovagkirály :D

Blondel keretek új köntösben



Bevallom már nem tudom hogy hol láttam, ami erre a tettre vezetett, de nagyon jó, hogy láttam, mert tökéletesen elégedett vagyok a végeredménnyel.

Amikor még szép idő volt és sütött a nap, közvéleményt kutattam a családban, hogy hol lelhetnék elhagyott blondel kereteket, többek egybehangzó állítása arra késztetett, hogy felmásztam a padlásra anyáéknál és addig túrtam, míg meg nem találtam két megfelelő méretű darabot. Elhihetitek, igazán ocsmányak voltak.



Fogkefével lecsiszoltam róluk az aranyport.

Utána átmentem a szemközti festékboltba és kiválasztottam a katalógusból azt a lila színt, amit megálmodtam, ők pedig megrendelték nekem.

Átszállítottam a kereteket a Dédihez az udvarra, eközben álmaiban berendeztem a műhelyemet...

Az udvaron lefújtam őket, és meglepően elégedett voltam az eredménnyel.

Másnap két gyerekkel, egy a hátamon, egy fogta a kezemet, egy mélyen dekoltált blúzban elmocorogtam a közeli vaskereskedésbe és vettem 2 méter (sok lett :D) kerítésdrótot.



Aztán elmentem ismét anyáékhoz és Papa telefonos utasításainak hála megtaláltam a szerszámos szekrényében a tűzőgépet és a hozzá való kapcsokat. Sajnos az egyik helyen nem számítottam arra, hogy annyira vékony a keret és a kapcos a másik oldalon lepattintották a festékréteget, ott majd újra kell fújnom. Tapasztalatnak jó volt, legközelebb vigyázni fogok erre is. Innen már csak időt kellett lopnom, hogy elkészüljön a mű.




A csipkéket még régről tartogatom, Dédi adta őket egy dobozban, ő is csak tartogatta :D Végre van nekik igazi dolguk.

2011. szeptember 23., péntek

Szeptember

Most ugorjuk azokat a részeket, hogy vizsgadrukkomban kicsinálom a gyerekeimet, a családomat és mindenki idegeire megyek, elásom magam jó mélyre, majd távozom a vizsgabizottság színe elől aránylag vállalható jegyekkel.

Bár éppen ekkor, azaz, szeptember elsején, a polgár szakvizsgám napján kezdődött életem állítom eddigi legmozgalmasabb hónapja... és még nincs is vége:)

Nagyon sokminden történt velem, velünk, és rengeteg fotó is született, ezért első sorban úgy döntöttem, hogy a megörökített pillanatokat kommentálva mutatom be a napjainkat.

A feltöltött képeket sajnos előtte nem javítottam, így bőven fellelhetők nyusziszemek, rendetlen hátterek, felesleges elemek és ismétlések.

https://picasaweb.google.com/beszilva/2011Szeptember#

2011. július 8., péntek

MÁV,- M iért Á llnak a V onatok?

K a negyed kettes IC-vel ment 5-re vizsgázni. Elvileg 16:04-kor van benn, de ha csak 40-re ér be, még akkor is eléri a vizsgát (teszteltük legutóbb), de azért biztos, ami biztos megkérdezte délelőtt a jegypénztárban, hogy előre láthatóan mennyit fog késni a vonat, mert neki muszáj odaérnie legkésőbb f5-re a délibe. Persze oda fog érni, MAXIMUM negyed óra késés lesz. Aha. 16:52-kor le is szállt.
Majd" szétrobban az idegtől. És nem adják vissza a jegy árát sem. Komolyan mondom a vonatok rosszabbak, mint egy díszpáfrány, ezeknek semmi se jó, ha hideg van az a baj, ha meleg van az a baj.
Szerintem a menetjegy nem csak azt a szolgáltatást tartalmazza, hogy odaszállítanak, hanem azt is, hogy mikor és ez ne csak az egyik félnek legyen fontos az a "mikor", mert képzeljék nekem is az. Igazán nincsenek irreális elvárásaink, nem kértünk egyebet, mint hogy ne késsen fél óránál többet.

Adtak egy űrlapot, amit ki kell tölteni, elvinni oda, ahol a jegyet vetted (ez már eleve agyrém nem?) és akkor visszaadják a menetjegy árának 25 %-át, de igényelheted a teljes árat is, de akkor azt még mérlegelik, szóval később döntenek róla. Majd egyszer. Sőt az is lehet, hogy elküldik a pénzt vonattal. Csak még előbb meghirdetik a tendert, hogy melyik cég bányássza a vasércet a sínekhez, amikből megépítik a pályát a házunkig.

2011. július 3., vasárnap

Családi iktatás

Komoly problémát okoz ez nálunk. Több helyen tartjuk a papírokat, és így sosem tudom, hogy épp melyiket melyik helyre raktam. Van, hogy napokig keresgélek egy darab papírt, mire előkerül. A minap is így jártam egy fontos irattal, amit végül a 2011-es IKEA katalógusban találtam meg,- hiába kérem, én biztos helyre tettem! Ezt az együttállást azonban isteni jelnek tekintettem és végleg megérett az eddig csak homályosan megfogalmazódott igény: kell nekünk egy óóóóóóóóriási könyves, iratos polc, ahol mindent lehet egy helyen tárolni, gyűjteni, rendszerezni. Sokat nézegettem az aukciós oldalakat, meg egyéb bútorboltokat, de semmi sem volt tökéletes, végül rátaláltam. Szóval mától hivatalosan is erre gyűjtünk! :)

Fapuska

Kómi legújabb hóbortja a lövöldözés. Megőrjít vele, mert minden puska, a szívószál, a kanál, a villa, a fogkefe, a távirányító, még a duplo kockák is. Egy hét telt el a "ne lövöldözz már" jegyében, végül a jól bevált régi taktikához nyúltam: amit nem tudok megtiltani, azt megfelelő korlátok között támogatni kell, így elhatároztam, hogy veszek neki egy fapuskát. Elképzelésemben egy olyan darab élt, mint amivel talán apáink játszottak, semmi extraság ne legyen rajta, csak egy darab fa, ami puska formájú és azt csinál vele, amit akar. Ilyet nem találtam. Van ugyan egy- két darab, ami ezt a célt hivatott szolgálni, de valamiért nem tetszettek. Ez csodás, de drága. Ez drága és méghozzá randa is (szerintem). Ez olcsó, de gumit lövöldöz és azt igazán nem kéne még egy négyévesnek (szerintem). Ez, bár az árát nem tudjuk szépséges, és épp megfelelne mindenben az ízlésemnek, de ki tudja mire készül el és a postaköltség sem túl kecsegtető összeg.
Végül hosszas keresgélés után úgy döntöttem, hogy miért épp e kérdéskörben tagadnám meg önmagam!? Kerestem egy jó vastag BC hullámkarton dobozt és nekiláttam. Kivágtam szikével (az ollót körberöhögte) háromszor ugyanazt a formát és összeragasztottam, így 3D-s puskát kaptam, kicsit több mint 2 cm a vastagsága, ami a kisfiam kezébe pont passzol.









A boldogsága szavakba nem önthető. Mára konkrétan hozzáragadt a puskájához, beépítette magát párnákkal és a lesből lövöldözött a nappaliban rohangáló vaddisznókra. Ebéd közben elkezdett lövöldözni a kanállal, mondtam neki, hogy azért kapta a puskáját, hogy azzal lövöldözzön és ne mással, és lám csodát abbahagyta!! A foglalkozás elérte célját, anya elégedett, és simulnak az idegei.

2011. július 2., szombat

Bolda is épít


Ezt Boldus építette ma nagyon nagy igyekezettel és odafigyeléssel, és rém büszke volt magára, amikor elkészült. Odacitálta az egész családot, hogy megmutassa, hogy épített a báránynak akolt.

Várva várt vár




alcím: csípőizületi gyulladás.

Kómi egyik este egyik pillanatról a másikra kijelentette, hogy fáj a bal térde. Reggel is azzal ébredt. Én meg azt hittem, hogy szimulál és kétoldali oviundoritisze van, ezért elment szépen oviba, ahol tök jól érezte magát, délben odatelefonáltam, mondták, hogy húzza a lábát, de nem panaszkodik. Elvittem orvoshoz délután, elküldött minket ortopédiára. Másnap délelőttöt ott is töltöttük, vizsgálat, ultrahang, újabb vizsgálat. Megállapítást nyert, hogy csípőizületi gyulladás, ami kisugárzik valami idegen a térdbe. Ez volt szerdán. Közölték, hogy keddig (!!!!!!) feküdnie kell, de "anyuka, ez azt jelenti, hogy WC-re is ölben vigye!" Na, ezzel alaposan feladták a leckét, hisz Kómiról van szó! Az egy dolog, hogy mára leszakad a derekam, de nincs a világon annyi mesekönyv, ami lekötné a (majdnem) egészséges 21 hónapost is. Boldának is hőemelkedése van, csak hogy teljes legyen a kép, ő is totál nyűgös. Kómi cataflam cseppeket szed gyulladáscsökkentés címszóval, szóval már nem is fáj neki semmije, elég nehéz rávenni, hogy a popsiján maradjon. Rengeteget sétálunk, két babakocsival, mert Boldát már nem bírom el hosszú távon, meg nem is akar a hátamra jönni, ha mellette kocsizik Kómi. Akkor járunk a legjobban, ha a babakocsival mozgásban vagyunk, mert akkor legalább ülve marad. Ennek köszönhetően leadtam két kilót :)

Mára azonban a babakocsizás is elvesztette már a varázsát, új dolgokat kellett kitalálnom, ezért elhatároztuk, hogy megcsináljuk végre a régóta tervezgetett várat. Kidobásra szánt dobozokból és tojástartóból készült.

Délelőtt jött a kőműves és felépültek a vár falai.













Délután jött a festő és kifestette.






Persze van még hová fejlődnünk.

Kómi mai beszólása: "Add a ruhát magadra, vigyél fel a padlásra!" Ez ragadt meg benne abból, hogy: "Hagyd a dagadt ruhát másra, engem vigyél fel a padlásra!"

2011. június 29., szerda

Montessori recycled



Találtam néhány bőrdarabot itthon, és kivágtam ezeket a formákat. Számolós, egymásra rakós játéknak szántam, de a gyerekek inkább palacsintának használják. Kómit az 5-ig számolás már nem hozza lázba. Húszig számol és 7-ig összead, kivon. Annyira okos ez a gyerek, hogy szinte hihetetlen!



2011. június 19., vasárnap

Manikűr, pedikűr

Gyermekeim életében új távlatot nyitott a körömreszelő létezésének felfedezése. Azóta csak reszelve lehet körmöt rövidíteni. Mi mást lehetne tenni egy borongós, esős napon, mint körmöset játszani. Remélem Bolda a lakkozási igényét csak évek múlva jelenti be.
Boldusnak ezen a képen a manduláját is látni, szerencsés alkata van, a doktornéni is pillanatok alatt bele tud lesni a torkába, még pálcikát sem kell rá pazarolni :)






2011. június 18., szombat

Egy forró nyári délután a Dédinél


Cipőhúzás.



Anya, kész vagyunk!!!! Visszük a szemetet is jó!?

(nem tudom Bolda honnan szedte elő a teletábit) Kómi lesegítette a lépcsőn is Boldust kézenfogva, bár kétszer mondhatni magával rántotta és zakó volt, de kiheverte a kislány :)
(Kómi nagyon iksz lett)




Lehet, hogy kicsi kettejüknek már ez a láda!? Jelentem teletábi is megfürdött.


Hazafelé mindenki a Mama kezét akarta fogni, én meg lavíroztam az üres babakocsival plusz egy kutyával :)

2011. június 15., szerda

Bolda nagylány lett (fotókkal, mert Kisi úgyis csak azokat nézi)


Minden valamit magára adó nőnek kell legyen egy necc harisnyája. A "No photo please!" mondat és mozdulat, a neccvillantás és az áhítatos pasik ajnározásának elfogadását nem lehet elég korán kezdeni.

Építkezni tudni kell.



2011. 06. 13. 13:13 perckor megérett a végleges és visszavonhatatlan elhatározás: Boldát lepattintjuk a szopiról, közöltem vele és a családdal, kértem a férjem támogatását, külön felhívva a figyelmét, hogy ne keltse nekem a lelkiismeretfurdalás.

Okaim:
B teljesen hülyére vett már, órákig ment a szopatás, holott máshol, mással 3 perc alatt aludt el, ha én elmentem itthonról és K altatta el, akkor nem kelt fel hajnali 4-ig. Ha én altattam el, akkor 11kor már visított és onnantól mondjuk óránként, majd hajnal 3-től végleg mellette kellett maradnom és ez azt jelentette, hogy reggelig lógott a csecs a szájába. Most,hogy már kétszer aludt anyuméknál éjjel meg többször is elaludt szó nélkül Kornéllal, úgy döntöttem, hogy akkor ezek szerint már nincs igénye a szopira, csak hozzám ez a képzete társul.
Reggelre úgy ébredtem, mint akin átment az úthenger és pár napja szó szerint gyűlöltem a cickóimat, olyan érzésem volt, mint amikor szabadulni akarsz egy lejárt karszalagtól, szívem szerint lecipzároztam volna őket, csak ne legyenek rajtam, már az sem esett jól, amikor B a szájába vette. Egyszerűen megundorodtam a szoptatástól és tudom, hogy más másképp is ki tudja fejezni B is irányomban azt, amit a szopi nyújtott nekem, én is ki tudom fejezni másképp.
Sajnos biztos, hogy fejnem kell majd, meg egy-két napig nagyon kell figyelnem, mert nem volt meg az a jó kis átmenet, amit Kómival meg lehetett csinálni, B sajnos nem volt hozzá partner. Biztos meg fog viselni mindkettőnket, de hosszú távon ezt tartom jó döntésnek.
Az is közrejátszott, hogy ha megy bölcsibe októbertől, akkor rosszabb lenne neki egyszerre ez a két megvonás, ezért inkább a fokozatosság mellett döntöttem, holott eleinte voltak olyan gondolataim, hogy milyen jó lesz neki, ha még bölcsisen is szopik, hisz az egy plusz, de belegondoltam, hogy ha ezeket az éjszakákat produkálja úgy, hogy nekem másnap a munkahelyemen is helyt kell állnom...
Most a délutáni alvásához felvettem a hátamra, de visított, meg a szuszi sem kellett neki, végül levettem s az ölembe kucorodva szuszival ujjszopizva aludt el, énekeltem neki, majd félálomban, amikor kezdett hátrabicsaklani a fejecskéje, kimászott az ágyába.

Kómi 20 hónapos koráig szopott, B egy hónappal tovább, úgy látszik én ennyire vagyok kalibrálva.

Egy ideig pocsék érzés volt, mert amikor Kómival abbahagytuk, akkor B már a pocakban volt és akkor több indokom volt, ezért most kicsit szaralaknak érztem magam, de egész zökkenőmentesen zajlott a dolog.

Első szopi nélküli elalvásából való ébredése után rögtön felkötöttem és átmentünk cseresznyét szedni a dédihez, ahol bejelentettük ketten együtt az egész családnak, hogy nagylány lett és befejezte a szopizást. Alapvetően szomorkodott kb egy órát, közben egyszer hozta a szusziját és mondta, hogy 'popi", én meg mondtam, hogy hát tudod, hogy már nincs. Aztán feloldódott és többet nem kérdezte.

Esti rutin után puszit adott a fiúknak, bemászott az ágyába, majd amikor látta, hogy leülök a végébe, fogta a szusziját, bemászott az ölembe, felvette a kucorgó pózt, nyikk nélkül végighallgatta az esti énekeket, majd ujjszopizva elaludt fele annyi idő alatt, mint amennyi ideig szopival szokott. Nem volt még csak egy icikepicike pólószaggatás, vagy dekoltázsban nyúlkálás sem.

Éjjelünk:

2:15-kor ébredés (nem 11.kor!!!), akkor átmentem, ölembe vettem, volt egy kis pólórácigálás, meg sírás, kb 10 perc. Ez alatt Kómi mozdulás nélkül horkolva mélyen aludt, meg sem nyekkent, holott B hangja időnként szaggatta a dobhártyámat. De mondom, kb 10 perc volt, aztán egyszer csak mintha elvágták volna abbahagyta és szép lassan álomba szenderült, miközben kimászott az ölemből az ágyra. 2:36-kor már kin voltam.
Utána 5:16-kor átjött hozzánk és bebújt mellém, ismét húzkodta a pólómat, mondtam neki, hogy hát utdja, hogy már nincs szopi, erre rikonyált egy kicsit méltatlankodva, nem nevezném sírásnak, inkább kiabált mérgesen, de ez nem tartott 2 percig sem, fogta a szusziját és sértődötten hozzámdugta a fejét és elaludt, majd még egyszer volt valami ilyesmi, de arra nem is emlékszem konkrétan. Végül fél nyolc körül kelt fel.

Déli alváshoz önként ment az ágyába, az ölembe vettem, de inkább az ágyban akart feküdni, elénekeltem neki a szokásos énekeket, ő meg dugdosta hozzám a kis tappancsait, hogy simogassam, így aludt el.

A fülemen jön ki az anyatej, égnek a cickóim, már-már fáj a mellkasom. A reggel volt a legrosszabb, amikor a gyerek nyafogott a szopiért, én meg mit nem adtam volna érte, szóval nehéz volt kitartani. Aztán lefejtem egy kicsit úgy, hogy ne lássa és odaadtam neki cumisüvegből (sosem ivott cumisüvegből), nagyon örült neki, büszkén mutogatta az apjának, hogy mi kapott.

Második estére annyira súlyos lett a helyzet a mellkasomat illetően, hogy ahogy fordultam ki a gyerekszobából, nekimentem a lökhárítóimmal az ajtófélfának. Hát megálltam röhögés nélkül...

A második este már bele sem mászott az ölembe elalváshoz., csak a lábacskáit dugdosta simizésre. Az éjjelünk nagyon jól alakult, éjfélkor behívott Boldus, de csak egy kis talpsimire vágyott és utána reggel jött csak át hozzám bújni!
Imádom!
Éjféltől reggel hétig aludtam!!!!!!!! Ilyen 4,5 évre nem volt!

A fejővel egyelőre szorosabb barátságot kötöttem, mint szerettem volna, de már tervezgetem a szakítást.


2011. június 8., szerda

Babakocsink dícsérete




Jané Powertrack 360 típusú babakocsink van. Szerelem volt első látásra. Még 20 hetes sem voltam Kómival, amikor már tudtam, hogy nekem ilyen kocsi kell, óriási mázlink volt, mert épp Pécsett árultak egyet alig használtan, de megfizethető áron. Nagyon ki voltam akadva, amikor Kómi 3 hónapos korától üvöltött benne, és nem hagyta, hogy a trendi anyja tologassa büszke mosollyal a Király utcában.
Két 13 kilón felüli gyerekkel azonban a kocsi és úgy általában a babakocsizás ismét reneszánszát éli.
Van hozzá ültethető, autóba köthető mózes (Matrix), meg autós kagylóülés (Rebel) is. Egy időben úgy utaztak a gyerekek, hogy Bolda ült a felültetett mózeses részben, Kómi pedig alatta, mögötte a lábtartón, lábait pedig berakta az alsó pakolókosárba. Ezt a megoldást a Phil&Teds ihlette. Ezt egyébként csak a Matrix-szal lehetett megcsinálni, mert a kagylóülés nem ült eléggé ahhoz, hogy K elférjen alatta, de hát zseniális nem?




A sportrész elég széles, ezért mostanában így utaznak. Kiváló megoldás, ugyanis Kómi nem szeret gyalogolni, lusta a lelkem, vagy inkább tartogatja az energiáit fontosabb rohangálnivalókra, Boldus meg nem szeret egyedül babakocsizni, szerintem unatkozik, de így együtt nagyon élvezik.