Beavatási szertartás Nőknek

Nem, ez nem valami feminista mozgalom legújabb heppje, ez kérem szépen a kemény női való első megpróbáltatása: a fülbevaló belövése.


Zita barátnémék is nemrég csinálták meg Pannácskának és azon nevettünk ma este, hogy ez valóban olyan, mint egy rítus, ami csak nőknek szól.
Ma délutánra beszéltem meg a füllyukasztást az illetékessel (amúgy egy nagyon kedves asszisztensnő/ vagy védőnő ??), már tegnapelőtt megigényeltem mára az autót is, szegény Apa busszal keltett menjen dolgozni, és ráadásul azt sem tudhatta meg miért. Meglepetésnek szántam, de addig kérdezősködött, míg kifakadtam ,hogy ebben a családban nem lehet meglepit szervezni, mert mindig mindenkinek mindenről tudnia KELL. (Persze én vagyok az első, akinek mindig mindenről tudnia kell :)) Szerencsérea mikor megtudta, hogy meglepetésre készülök, akkor nem faggatózott tovább. Olyan ideges voltam az Ügy miatt egész nap, hogy Kómi még aludni sem bírt délután, csak ejtőzött egy órát az ágyában, de teljesen fel volt spannolva ő is, szerintem átragasztottam rá az izgalmamat.
Végre eljött az idő, felöltöztettem őket, Kómit elvittem Dédihez, Boldával meg mentünk a Csajos Program álnéven elnevezett merényletre.
A helyszín a gyermekorvosi rendelő volt, méghozzá az a gyermekorvosi rendelő, ahová még engem vittek anyuék és a szép az, hogy még azzal az asszisztens nénivel is találkoztunk, aki anno még az én gyermekorvosomnak is végigasszisztálta, ahogyan nekem anno 28 évvel ezelőtt steriltűvel kiszúrta a fülemet. Ettől még rituálisabbnak éreztem a dolgot. A módszerek szerencsére azóta hatékonyabbá váltak. Kiválasztottam, hogy melyiket szeretném belövetni, egy kicsi csillag, közepén áttetsző kis kővel, (vagy mi annak a neve cirkónia), az egész cucc orvosi acél 24 karátos arannyal befuttatva. Alkoholos filccel berajzolta a néni, majd az ölembe ültettük és a fülészeten tavaly Kómival eltanult technikával lefogtam, fél perc sem volt az egész és készen is voltunk, egy csepp vér sem volt, csak két hangos csattanás. No meg utána 5 perc telitorokból sikoltozás,- szó szerint sikoltozott, én még ilyet nem hallottam tőle, de aztán megnyugodott és még mosolygott is egyet a nénire.

Este már büszkén viselte és állítom sokkal nőbb lett tőle:)

Emléktárgyak a vitrinben

Ma elkészült végre Bolda kisvitrinje is.
Sajnos a köldökcsipeszét nem kaptuk meg, így az kimaradt belőle, de beragasztottam helyette a kis kartontáblát, amit a pólyára tűznek.
Olyan jó így együtt látni őket.

Pillék Boldának

Még Karácsonyra csináltam Boldának egy lepkés körforgót. Észrevettük ugyanis, hogy nagyon bámulja a flitteres holmikat,- hiába nőci...
Az ágyunk felett lévő lámpán lóg és nagyon szépen repdesnek akár egy kis szellőcskétől is.


Nagyon egyszerű elkészíteni:

Papírra megrajzoltam a sablont, majd színes filc anyagból kivágtam nyolcat, összevarrtam kettesével, gyapjúval kicsit kitömtem. Flitterszalagot varrtam rá körbe. A mértani középpontjában varrtam rá egy könnyű fonalat.

A nagy lepkeformát egy kartonból vágtam ki, lehetne színesebb is, (de nem volt itthon semmi színesebb). A kartonon tűvel fűztem át a lepkékből kijövő fonalakat és középen összekötöttem, majd egy fonallal fölakasztottam. Azért jó, hogy egy szálon lóg, mert így nagyon könnyen megpördül.

Igazi téli nap

Szánkózni voltunk ma délután a Hegyen.
Néha olyan érzésem volt, hogy Kómi kevéssé élvezi, mint inkább udvariasságból tűnik boldognak tőle, de ugye ilyet egy kétéves azért még nem csinál?! Mindenesetre piszok hideg volt és a kesztyűje meg állandóan leesett. Be kell egy jófajta gyerekkesztyűt.



Este megint együtt fürödtek a gyerekek, Bolda már pizsiben várta amíg Kómi végre kimászott a vízből.
Együtt feküdtek az ágyban, amíg én az esti meséhez készülődtem. Boldica már nagyon nyűgös volt, és erősen panaszkodott. Hallottam a konyhából, hogy Kómi kiabálja neki: "Bolda abba, Bolda abba!", ami annyit tesz, Bolda, hagyd abba a sírást. Egyszercsak csönd lett, Bolda sem sírt, Kómi sem mondott semmit. Odalopakodtam az ajtóhoz gyorsan és belestem rajta, hogy mi történik és lám, Kómi puszilgatja a hálózsákon keresztül Bolda térdét és hasikáját. Hát nem édes?

Ágyban párnák közt...

Egy hete kapott el minket a kórság, én kezdtem múlt pénteken délelőtt 10 órától váltam az illemhelyiségünk rendszeres látogatójává, 11 órától kezdve pedig ordibáltam a mosdókagylóval is, vagy mindkettőt egyszerre. Rég voltam ennyire pocsékul. Bárminemű folyadék (tea), illetve étel (keksz) maximum 3 percet töltött a szervezetemben és lényegében módosulatlan formában távozott. Este hatkor kihívtam az ügyeletet. Addigra már csillagokat láttam, és Bolda is szopott legalább háromszor. Másfél óra múlva kiérkezett a pofátlanul fiatal és jóképű doki, megvizsgált, vérnyomást mért, pulzust számolt, és közölte, hogy szíve szerint most hívna egy mentőt. Mondtam neki, hogy felejtese el, én nem megyek kórházba, ezt a problémát helyben kell megoldania, mert nekem szoptatnom kell. Kár, hogy ide most nem tudom bemásolni az arckifejezését. Adott egy szurit, meg hatásosnak mondott gyógyszereket (amúgy tényleg azok voltak) írt föl, és a lelkünkre kötötte, hogy ha nem áll el a hányás, akkor bemegyünk a kórházba. Szerencsére éjjel 11-re elállt.
Borzasztó 3 nap volt (én fogytam négy kilót, persze kettő már visszamászott alattomosan), Kornél is és Mama is kidőlt a sorból. A Papa nagyon hősiesen tartotta a frontot, hozta-vitte Kómit, gyógyszereket hozott, kaját hozott, szóval ő volt Mindenki Megmentője.
Kómi ebben a három napban csak aludni járt haza. Esténként Kornéllal minden erőnket összeszedve fürdettünk, altattunk.
Egyik este amikor Papa hazahozta Kómit és ő elkezdett föl-alá rohangálni "Otthon JÓ, Otthon JÓ!" felkiáltásokkal, mi meg, büszke szülők csak néztük a boldog gyermeket, rájöttünk, hogy mennyire hiányzott egész nap!

Nagyon rendhagyó napok voltak, Kómi reszeltcsokisrezseltmogyorót evett a Dédinél, (és még ki tudja mimindent, amiről nem tudunk), együtt fürödhetett Boldával, bár nem így képzelte, úgyhogy végig azt dumálta, hogy "Bolda ki!", mármint úgy értette, hogy vegyük ki mellé a vízbe, aztán amikor elkezdte bemerni Boldához a vizet, akkor gyorsan véget vetettem a murinak.


Arra is rájöttem ebben a három napban, hogy nemsokára ovis lesz a fiam és hát ez borzasztó, hogy idegenek karmai közé juttatom, úgyhogy most sokkal többet foglalkozom vele, na nem mintha eddig elhanyagoltam volna, de például nem ültem vele egész nap a szőnyegen, mint most a napokban. A minap kibontottam egy Karácsonyra kapott puzzle-t, amire az van írva, hogy 3 éves kortól ajánlott és elsőre tényleg nem tudott vele mit kezdeni, de mondjuk még életében nem látott még csak hasonlót sem. Két napja az a program, hogy ülünk az új asztalánál (együtt raktuk össze pár napja,- az is nagy buli volt) és összerakjuk, majd kiburítjuk a puzzle-t. Már nagyon jól megtanulta. Most már ott tartunk, hogy én adogatom az elemeket, ő pedig a helyükre teszi őket, ellenben, ha hagyom, hogy ő válasszon, akkor előbb van mega fejében, hogy hová akarja rakni és úgy választ elemet, viszont akkor általában rosszat húz, de nem látja be, hogy nem passzol, akkor is erőlteti. Érdekes.

Mindenesetre most beszerzek néhány hasonló elven működő, de egyszerűbb játékot, hogy egyedül is sikerélménye legyen.



Boldát próbálom újra a hintába szoktatni kicsit. Már feljebb kellene állítanom, mert rájöttem, hogy azért nem kedveli a helyet, mert egyedül van és nem lát ki. A minap azonban én vasaltam mellette és beszélgettünk közben.



A kedvenc helye most a játszószőnyeggé avanzsált gyapjú párnahuzat (special thanx to Dédi), amin általában hanyatt fekszik és nézeget, dumálgat, gyűröget valami rongyot, de a doktornéni tanácsára időnként hasra fordítom. Nagyon rövid ideig bírja.

Olyan édes kis ívet vesz fel ilyenkor. Tisztára olyan, mintha egy rajzfilmfigura lenne.

A babahordozás eszközei

Hordozókendő

A kendő sok szempontból ideális hordozóeszköz, ha megfelelően használják. Kétféle anyagból készül: szövött vagy rugalmas. Az ideális hordozókendő 2-5,7 méter hosszú, 70-75 cm széles, anyaga pamut, van biopamut is, illetve speciális anyagok: pamut lennel, selyemmel, gyapjúval stb. keverve. A hordozókendővel az összes hordozási módot (elöl, csípőn, háton) meg lehet valósítani, sokféle kötözési technikával. Már újszülött kortól használható egészen a hordozási időszak végéig. Mindenféle méretű hordozóra, ill. gyermekre idomítható, így talán a legjobban kihasználható hordozóeszköz. Hátránya, hogy a kötési módok elsajátítása némi gyakorlást igényel, így néhányan idegenkednek tőle. A régi Magyarországon is kendőben hordozták gyerekeiket az asszonyok, de erről sajnos kevés forrás maradt fenn.

Elölhordozás

Az elöl hordozás áll a legközelebb a kézben hordozáshoz, megkötése a legegyszerűbb, ezért sokan használják. Újszülötteket fekve ún. bölcsőkötésben hordozhatjuk, de függőleges helyzetben ajánlott hordozni újszülött kortól kezdve. A helyesen, elég szorosan megkötött kendő minden oldalról körülöleli a babát, teljesen biztos tartást ad, nem terheli a gerincét, ráadásul segíti a csípőfejlődését is. Kendőben történő szoptatásra megfelelő a bölcsőtartás is. Mindenfajta függőleges hordozás alapszabálya az ún. békatartás, amikor a baba térde terpesz pózban a feneke vonala fölött van, köldökmagasságban. Ez biztosítja az anatómiailag helyes tartást, a szorosan megkötött kendő pedig a gerinc megtámasztását. Biztosan ülni tudó babák kezét bátran ki lehet venni a kendőből, a hordozás így is teljesen biztonságos.

Háti hordozás

A háti hordozás terheli legkevésbé a hordozó személy gerincét és a gátat, ezért nagyobb súlyú (kb. 8 kg feletti) gyermekeknél inkább a háton hordozás ajánlott, de már újszülött kortól alkalmazható. A háti hordozás nagyobb gyakorlatot és ráhangolódást igényel. A hátunkon csücsülő gyermek ugyanúgy tekinthet a világra mint mi. Tökéletes kilátás nyílik odafentről, de ha túl sok inger éri őket, hozzábújhatnak anya háthoz, vagy aludhatnak rajta. Sokan alkalmazzák a háti hordozást otthon, hiszen a legtöbb házimunka biztonságosan elvégezhető még akár nyűgös gyermekünkkel a hátunkon is. A helyes háti hordozás alapja szintén a béka póz, ezt érdemes tükörben ellenőrizni. Tükör mindenhol akad, az utcán parkoló autók ablakában, kirakatokban is meg lehet nézni, hogy mit csinál épp a gyermek. Háti hordozás során átlényegül a női táskák mélyén rejtőző szigorúan kötelező kellék: a sminktükör. Aki azonban már gyakorlott hátonhordozó, annak már tükörre sincsen szüksége ahhoz, hogy a gyermeke igényeit kielégítse.



Karikás kendő

A csípőn hordozás tulajdonképpen a kézben hordozás “rákötözött” megfelelője: a csípőre kötött gyermek a kendővel rá van rögzítve a felnőttre, így a felnőtt kezei felszabadulnak. A pár hónapos gyerekek már igénylik, hogy jobban kilássanak a hordozóeszközből, ilyenkor kerül elő a csípőn hordozás, mint alternatíva. A hordozókendők egy változata a karikás kendő, amely alkalmas elöl és háti kötözésre is, de igazából a csípőkötés legegyszerűbb eszköze. Mivel a csípőn hordozás féloldalas póz, nem egyenletesen terheli a hordozó gerincét, vállát, stb., ezért hosszú távon nem a legkényelmesebb és nem is ajánlott hordozási forma. Az anatómiai szempontok figyelembe vétele ebben a helyzetben is fontos: a gyermek lábai legyenek terpesztartásban.


Kötözős kenguru (Mei Tai,)

A Mei Tai az ázsiai kontinens babahordozója és sok szempontból egyszerűbb a használata, mint a hordozókendőé. Felkötésével alapvetően megvalósul helyes testtartás. Ugyanúgy, mint a kendő esetében, minden helyzetben használható: elöl, csípőn és háton hordozásra. A legtöbb mei tai csak a már ülni tudó baba hordozására ajánlott (kb 4 hónapos kortól), mivel nem öleli körül minden oldalról, így a gerince könnyebben terhelődhet, de vannak olyan gyártmányok, amelyekkel már egészen pici babát is lehet hordozni, ez a baba testfelépítésétől is függ, alapvetően azonban 3 hónapos kor előtt nem ajánlott.

Babaerszény

Az egyszerűség és a praktikusság találkozik a babaerszényben, divatos, modern, és igazán hasznos egyvállas hordozó, amely nagyon nagy segítsége a szülőknek és babáknak. Hatféle viselési módja közül a legkedveltebb az elöl fektetve és a csípőn ültetve hordozás, így újszülött kortól akár 3-4 éves korig is jól kihasználható: ideális szoptatáshoz is, később pedig a fel-le kéretőző totyogókhoz.

A babaerszény kb. két textilpelenkányi anyag, amelynek két vége egy ívelt vonal mentén össze van varrva, az erszény itt a legbővebb, ide ül vagy fekszik a baba. Összehajtva akkora mint egy sál, elfér a kis női táskákban is, könnyen és gyorsan fel és le lehet venni, és nagyon egyszerű a babát beletenni. Nem igényel kötözést, így aki idegenkedik a bonyolultnak tűnő kötözésektől, bátran kezdje ezzel a hordozással való ismerkedést.
Mivel formázott hordozóeszköz, a méretei adottak. Önmagában nem olyan sokoldalúan használható, mint a többi hordozóeszköz - ráadásul csak egyvállas hordozásra alkalmas, ami hosszútávon terheli a hordozó gerincét -, de hasznos lehet azok kiegészítéseként.
Létezik személyre szabott fix méretű illetve patentokkal, csattal vagy cipzárral több méretre állítható változata, készülhet pamutból, selyemből, lenvászonból, lehet bélelt vagy egyrétegű, párnázott vagy párnázás nélküli. A legkönnyebb hordozó, kevésbé meleg, mint a többi hordozó, és biztosít számunkra két szabad kezet. Alkalmas otthoni viseletre, utcára, bevásárláshoz, tömegközlekedéshez is, vagy ha fel kell vinnünk csomagokat meg a gyermeket is az emeltre.

Nagyobb súlyú babával, hosszú távon előbb-utóbb kényelmetlenné válhat, mert csak az egyik vállra terhel, de rövidebb ideig tartó hordozásra a legtökéletesebb választás.

Csatos hordozók (SSC)

Apukák, kötözéstől idegenkedő anyukák és sportos nagyszülők kedvenc választása, igazán kényelmes és sokáig használható hordozó. Formája hasonlít a széles körben ismert, ám kevésbé praktikus kengurukhoz. Jelentős különbség abban rejlik, hogy a csatos hordozók ortopédiai szempontból előnyös tartást és súlyeloszlást biztosítanak: olyan szélesen támasztják alá a babát, hogy biztosított a terpesztett, felhúzott lábtartás, és a hát helyes megtámasztása is, így nem lóg benne lefelé a gyermek lába, ami a hordozó személy számára is sokkal kényelmesebb.

Ha már önállóan tartja a gerincét a baba, kb. 3-4 hónapos kortól, egészen 15-20 kilóig használható, és nem jelent nagy fizikai megterhelést még vékonyabb testalkatú anyukáknak sem. A baba kényelme érdekében érdemes olyat választani, amihez van alvócsuklya (kapucni), ha a baba elalszik, megtámasztja a lógó fejecskét.

Háton hordozni a gyermeket hosszú távon is lehetséges, és a csatos hordozók sokkalta könnyebbek és jobb súlyelosztásúak, mint a csővázas háti hordozók, éppen olyan, mint egy kis hátizsák. Nagyon jól használható háztartási munkákhoz, kertészkedéshez, kiránduláshoz, városnézéshez, tömegközlekedéshez és olyan helyekre ahová babakocsival nem lehet eljutni.

Háromféle viselési módja létezik: elöl, csípőn oldalt, és háton. Vállpántja vastagon párnázott, kiképzése stabil és biztonságos, méretét csatokkal és állítható pántok segítségével lehet a hordozó személy alakjára tökéletesíteni, így a csatos hordozót az egész család használhatja.

További információk találhatók a témában:
www.babbahordozo.hu
http://batyuklan.blogspot.com/

Kifelé NE!

Az utcán járva gyakran találkozunk hordozó anyukákkal, apukákkal akiken a különféle hordozóeszközökben a baba elöl, kifelé fordítva lóg. Leggyakrabban azért fordítják kifelé a babát, mert "már igényli, hogy többet lásson a világból, megunta a szülő felé fordított pózt" (a képen is látszik, hogy a baba mennyire érdeklődő...). A szülők pedig jóhiszeműen alkalmazzák a hordozóeszköz használati utasításából, reklámjából, vagy az utcán a többi szülőtől látott megoldást erre a helyzetre.
Sok hordozógyártó ezzel a hordozási képpel hirdeti termékét, anélkül, hogy felhívná a figyelmet annak ártalmaira. A szülők pedig jóhiszeműen hordoznak így, annak ellenére, hogy a kifelé fordítva hordozás káros az egészségre!
Miért nem jó kifelé fordítva hordozni?
• Nem valósulhat meg a fiziológiailag helyes testhelyzet, így a gyermeknél tartáshibák és hátfájás alakulhat ki.
• Nem lehetséges a béka-lábtartás, így a csípő nem fejlődhet megfelelően.
• Ingertúltengés: a babának nincs lehetősége elbújni az ingerek elől, nem bújhat a hordozóhoz.
• Nincs szemkontaktus a baba és a hordozó között, a túlterhelt baba az esti sírással vezeti le a feszültséget.
• Az ágyékrész fokozott terhelése miatt deformálódás, fiúknál herezúzódás alakulhat ki.
• A hordozó személynél váll- és hátfájdalmak alakulhatnak ki. A keskeny, sokszor rosszul párnázott vállpántok csak rontanak a helyzeten.
Így ne hordozzunk, mert
• ebben a helyzetben a gyermek háta egyenes, lábai egyszerűen lefelé lógnak,
• a gyermeknek nincs lehetősége hozzábújni a mamájához, hordozójához ha ezt igényli.

Forrás: www.mamami.hu
Szöveg: Antje Mattig, Magyar szöveg: Török Katalin
Eredeti kép forrása: www.parkstreetrambler.com

Kómi robban

Fiam épp tudományos robbanásban van.
1. Csak akkor nem beszél, ha épp alszik, de néha még akkor is.
2. Tud tízig számolni (bár még nem minden számot mond ki, de számolni már tud!,.- én tudom, hogy tud! (egy "elfogulatlan" anya).
3. Tudja mondani a saját és az apja nevét (lévén ugyanaz).
4. A "pont-pont vesszőcske" típusú törökbasának megrajzolja a gombjait, a karjait ,a lábait és a haját. Tudom, hogy abból, hogy egy kisegyerek milyen emberkét rajzol, a picomókusok sokféle következtetést le tudnak, vonni, kiváncsi vagyok, vajon mit szólnának Kómi emberkéjéhez, akinek ugyanis olyan hosszú végtagjai vannak, ami csak a papírra ráfér.

Zoknibaba

Karácsonyra Kómi barátnője, Dominika egy lányos zoknibabát kapott tőlünk. Kóminak nagyon tetszett és csak úgy adta oda becsomagolni, hogy megígértem neki, hogy ebből a csíkos zokniból csinálok neki egy fiús zoknibabát. Egyik este volt egy kis szabadidőm, egy film alatt el is készült, reggel már az etetőszékén várta.

Ötlet és leírás itt található:
http://5letes.hu/news.php?extend.34.2

Nettelenítés

Vannak napok, amikor úgy érzem, hogy a fejemre nő az életem. Ilyenkor valamit ki kell iktatni a napi programból, ma délelőtt porszívózás után tört rám ez az érzés, hogy egyszerre három dolgot kellene csinálnom, úgyhogy első körben kikapcsoltam a számítógépet és egészen este kilencig be sem kapcsoltam, ami nálam nagy szó. Délután, amíg mindkét gyermekem aludt, volt időm elkészíteni Boldának a játszóívet. Egy mamamis ismerősöm adta az ötletet, és zseniális! Egy használton kívüli olcsó hullahopp karikát vágtam ketté, bevontam aranyos mintájú vastagabb anyaggal, a szőnyeg csücskeire (nálunk egy jó meleg gyapjú párnahuzat) varrtam egy-egy csíkot, amibe bele tud akadni az ív vége és középen összekötöttem őket két irányból.


Kómi segített fölaggatni rá az ikejás ujjbábokat. A cápát is. Bár először megfogni sem akarta, annyira megrémült a nagy fogaitól. Furcsa, hiszen soha életében nem látott még cápát, és én direkt nem mondtam, hogy jujj de ijesztő, meg semmi ilyesmit és mégis amikor meglátta a fogakat, hátrahőkölt és végül úgy fogta meg, hogy két ujjal összecsípte a háti uszonyánál:)

Kreatív hétfők

Újabb állandó programmal gazdagodik mától unalmasnak amúgy sem nevezhető életünk, ugyanis minden hétfőn kreatívkodni fogunk délelőttönként a mamamikkal. Első körben gyerekhordozót fogunk készíteni, opcionálisan karikás kendőt, vagy MeiTAi-t. Elő kellene varázsolnom a varrógépet végre, csak akkor megszűnne a lakásban 1 teljes négyzetméter pakolófelület és ezt most nem biztos, hogy megengedhetem magamnak.

A Kreatív Hétfők ötlete tulajdonképpen még tavalyról származik, mert Karácsony előtt waldorf babavarró szakköröket tartottunk hétfőnként és közben jöttek az ötletek, hogy miket lehetne még készíteni, így állandósult a program.

Karácsonyra hozta Anya Jézuskája Kóminak ezt az öltöztetős hajas waldorf babát, Jancsi babának neveztük el. Jancsi baba még pelenkát is kapott:) Vannak hibái, de összességében nagyon meg vagyok vele elégedve, nagyon jól sikerült darab, jó kemény lett a feje és a végtagjait is sikerült masszívra tömni. utólag már bánom, hogy nem gombosra csináltam (hogy hajthatóak legyenek a végtagjai, mint egy Teddy macinak), de még egyszer talán ráveszem magam és átvarrom. Meglátjuk, hogy milyen igények nyílnak a jövőben. Kómit egyelőre nem annyira érdekli, nála továbbra is Matyi baba (a waldorf manó) a sztár, de talán majd Boldica... már csak évek kérdése :)

Amíg Boldica és Anya kreatívkodtak, addig Kómica a Dédinél lebzselt. Nagyon elfáradtak mindketten, így aztán jól esett a délutáni pihenés.

Tegnap pedig a Mama újabb aranyos képet harcolt ki magának, bár Boldának is szólhattunk volna, hogy vágjon kicsit okosabb képet ("most komolyan megint bele fogtok vakuzni a szemembe???")

Lankadatlan lelkesedés

Kómi Bob iránti lelkesedése igen kitartó. Karácsonyra kapott egy BOB kézibábot, azóta ez is beköltözött az ágyába Matyi baba mellé. Bob jó arc, mindent megenged neki Kómi, még olyan dolgokat is, amit anyának nem :) Például lehúzhatja a redőnyt mesélés után, vagy lekapcsolhatja a villanyt, betakarhatja Kómit stb. Nagyon örülök BOBnak én is, sokszor megkönnyíti a dolgomat. Fog ez menni srácok? Igen, naná, még szép, hogy megy!

Tojás

Bolda sok tudománya közül egyvalamit nagyon tud: hasonlítani. Két tojás:


A mandulás süti szinte összes hozzávalóját bekevertem már, amikor az utolsó tojás záp volt, és már egy kicsi belecsorgott, amikor észrevettem, úgyhogy a süti végül teljesen elrugaszkodott a receptúrától, de ettől függetlenül jól sikerült. Kómi a szakértők komolyságával, feladata súlyának teljes tudatában kóstolta meg, miközben én remegő térdekkel vártam a kritikát. Az első falatot hosszasan ízlelgette a szájában, majd közölte velem: Jó.

Halmozás, vagy gyűjtés?

Mindenki gyűjt valamit, legalábbis sokan, én megrögzött gyűjtögető vagyok. Gyűjtök freecard- okat, (a világ minden tájáról van már), gyűjtök különleges gyufásdobozokat, régebben gyűjtöttem bélyeget, telefonkártyát, teknősfigurákat, VW bogárhátú kisautókat, az utóbbi években hordozót gyűjtöttem,- vége egy olyan szenvedély, aminek haszna is van és legalább ketten élvezzük.

Van egy 3-as Didymos Iris, amit Zsuzsi szerzett nekünk még évekkel ezelőtt, kicsit foltozott, kicsit kopottka, de miénk és szeretjük. És egyben az egyetlen csíkos kendő, ami nagy vágyam volt és még most is tetszik.


Van egy 5-ös mamamis Girasolunk, ami egyébként nagyon tetszik, de ha nem lenne bandakendő, akkor nem akadt volna meg rajta a szemem, most már örülök, hogy ilyen színvilágú kenőnk is van.


Van egy 5-ös kenderes natúr Didymos indio, amit Zsuzsi szerzett nekünk, és ami egy balesetben kicsit foltos lett, de miénk és szeretjük, mert így legalább van neki szép nagy középjelzése Tavaszra tervezzük a festését.



Van egy 5-ös natúr gyapjas Didymos indio, amit momentán a legjobban szeretünk, és nagyon szívmelengető a történet ahogy hozzám került. Nagyon drága kendő és nem volt szívem ennyi pénzt kiadni érte, de tudták a kedves pécsi mamamis barátnőim, hogy Boldica mennyire szeretne egy ilyen kendőben utazni, úgyhogy beszálltak az összegbe, hihetetlenül jó érzés azóta is még csak ránézni is a kendőre.

Van egy pöttyös Bamberoonk,- erről mit is mondhatnék? Nem véletlenül ez az egyetlen MeiTai-unk, egyszerűen tökéletes, színben, formában, anyagban, számomra Ő A MEI- TAI.


Van egy pink Babslings-ünk,- ez az első hordozónk, ezen keresztül ismertem meg Orsit (húúú de régen),- és most végre Boldához a színe is passzolni fog, ha végre tavasz lesz

Van egy Wall Street Scootababynk, amit kanadai barátainktól kaptunk és Kornél szerint a legkényelmesebb hordozó, amit eddig viselt.

Van egy Star Wars-os Ergónk, amit Apa és Kómi nagy szeretettel használnak a mai napig, várandósságom alatt sok helyzetből mentett ki minket. (a logót én cseréltem le a SW felvarróra, ami Zsuzsi segítségével jutott el hozzánk) Maga az Ergo pedig MamintiKatitól van, és még emlékszem, hogy mielőttünk épp Erdélyben járt.
El kell mondjam, hogy ez az Ergo eredeti címkéjét visszakapván reményeim szerint hamarosan elhagy minket és helyette egy Babbinka kerül a családba. Izgatottan várjuk!


Van egy majmos bébi SSC-nk, amit Gagnes varrt Boldának


Van egy rojtos karikás Didymos Jan,- egy pihepuha álom, amit én varrtam karikássá.



Van egy Gagnes erszényünk, ami csodaszép, elegáns, selyemdekorral, gyönyörű és kis helyen is elfér... én vettem hozzá az anyagot és Gagnes varrta egyedi méretre, mert a bohémmamás M-ese nagy volt, az S-es meg kicsi.





És olyan jó rájuk nézi és felidézni a sok kedves emléket, ami hozzájuk fűz. Hihetetlen, de egyik hordozóm sem került úgy hozzám, hogy hivatalos úton megrendeltem volna. (na jó, talán kicsit a mamamis Gira, ez az egyetlen újonnan vásárolt kendőm) és olyan jó, hogy ránézek a hordozóra és rögtön hálásan egy barátomra gondolhatok.

Néha elfog a lelkiismeretfurdalás, és elkap a láz, hogy el kellene adni valamit, de mindig találok indokot, hogy megtartsam és mindig meghálálják. (De azért már volt nem is egy, amit eladtam) Szerencsére ezek mind nagyon jó minőségű, értékálló hordozók.

Bolda elkápráztat

Bolda cuki, kiegyensúlyozott, boldog baba, szépen nő, csendes, türelmes egyszóval egy angyal. Mosolygós képeket ne nagyon várjatok, mert nagyon komoly nőszemély. A Zitától (és Pannácskától) kapott ruhában feszített büszkén

és ma végre határozott mozdulattal nyúlt a csörgőért és meg is fogta, húzta maga felé, gyömöszölte.


Mindeközben Kómi, aki mára a Karácsony óta tartó hasmenése miatt nagybeteggé nyilváníttatott, doktornéninél volt délelőtt Kornéllal. Valószínűleg valami kitartó vírus okozhatja nála a hasmenést, adtunk mintát a "köjálnak" és most egy-két hétig nem ehet, nem ihat semmiféle tejterméket. Szegény gyermek egész nap kénytelen volt ropit, kekszeket, kisperecet, mézest, kakaós rizst stb kajálni, estére már majdnem megsajnáltam... :)

Biliprojektjeink is nagyon hatásosnak bizonyultak a mai nap folyamán, mindkét gyermek, minden napközbeni termése biliben landolt. Büszke is vagyok rájuk!

Anya, HAZA (E.T. haza)

Ez volt a délelőttünk mottója. Előre felkészítettem Kómit, hogy délelőtt meglátogatjuk az ikreket és ott lesznek anya barátnői is. Megbeszéltük, hogy ha odaérünk az autóval, kiszállunk és bemegyünk a házba, nem mászkálunk el máshová, hanem egyenesen bemegyünk a házba, mer tesik az eső. Kómi helyeselt és gyakorolta a barátnőim neveit útközben: Tutu, Jita, Panna, Tutu baba, ilyeneket mondogatott. Leparkoltam a ház előtt, kiszállítottam Kómit és kértem, hogy várjon ott a járdán, amíg Boldát is kibányászom az autóülésből. Kómi várt a járdán, majd nyújtott a kezét, megfogtam és szépen elindultunk a bejárat felé. Már majdnem odaértünk, amikor két másik barátnőm is épp megérkezett, leparkoltak és kezdtek kiszállni a kocsiból, Kómi először lelkesen megállapította, hogy "Pifta" (mert a Pistának is hasonló autója van, mint amivel a csajok érkeztek), majd egyszercsak megtorpant és közölte, hogy "Anya, HAZA!" és húzott vissza az autónkhoz. Próbáltam meggyőzni, hogy jó lesz odabent és hát már megbeszéltük, hogy bemegyünk, emlékeztettem rá, hogy az udvarban van egy klassz kertitörpe is, próbáltam feleleveníteni az emlékeit a helyről, hogy legutóbb milyen finom süti volt, hogy milyen aranyosak a babák semmi hatás. Közben Bolda a karomban persze, karom épp kezd leszakadni a nem kicsi súlya alatt (ruhástul 7,5 kiló). MEgelégelte ma dolgot, hogy az utcán, esőben vitázom a gyermekemmel, kézenfogtam, és ellentmondást nem tűrve behúztam az előszobába. Ekkor már nem volt tárgyalóképes állapotban. Levetkőztettem, miközben ő lebontotta a bejárati ajtót, annyira sírt, hogy már minden gyermek együttérzett vele, szóval már kb 3-4 gyerek sírt miatta. Végre levetkőztünk és bementem vele a kisszobába, ahol nem volt senki és ott próbálta mvele megbeszélni. Könyörögtem, hogy mondja meg, hogy mi a baj, ki nem tetszik neki, mitől fél, de semmit nem mondott. Talált egy beszélő medvét, azzal elvolt egy darabig, ki is merészkedtünk a nagyszobába, ahol rögvest belekéretőzött a járókába, egy idő után ki kellett mennem vele az udvarra: "Anya, ki ki!"Ott tetszett neki, hógolyóztunk, törpét néztünk és csak mi ketten voltunk. Nagy nehezen rávette m,hogy menjünk vissza a lakásba, de onnantól kezdve ismét az volt a szlogen, hogy "Anya, Haza!" Boldát gyorsan megszoptattam, miközben Kómi nyomatékosította, a mondókáját egy kakival..., onnantól kezdve egy szóval bővült a szlogen: "Anya, kakis, haza!"

Összességében nekem egy nagy kudarc volta délelőtt. Én nem igazán tudtam beszélgetni a barátnőimmel, Kómi pedig nem érezte jól magát, azt a kakit itthon elcsíptük volna.

Tudom, mindenki mondja, hogy ne stresszeljem magam ezen a pelustémán és a gyerek előtt már nem is mutatom ki, de nagyon csalódott vagyok. Egyszerűen nem értem, hogy most miért megy megint bele a pelsuba a cucc, amikor már majdnem egy éve rendszeresen bilizett, sőt az utóbbi időben már önként a WC-t választotta.
Ezt is írjam a dackorszak számlájára? Vagy Bolda miatt van talán?

És miért nem foglalkozik a fiam a másik gyerekekkel? Ez az antiszociális viselkedése még szeptemberben kezdődött, amikor újrindult nyári szünet után a játszóház és nem lehetett bemenni vele, holott régebben odavolt a helyért, mindig oda akart menni. Van egy-két pajtásunk, akikhez gyakrabban járunk, Dominikáék és a Domiék, oda szívesen jön, de máshová egyszerűen nem tudom becipelni. Nem tudok vele elmenni meglátogatni egy ismerőst sem, mert nem jön be. Kétségbeesetten bömböl az ajtó előtt és menekül. Mitől fél vajon?

Remélem ezek is elmúlnak hamarosan és végre újra hihetem azt, hogy a fiam boldog.

Boldica egy angyal, ő nagy sikert aratott :), az ikrek cukik és nőnek, Tutu pocakja is szépen gömbölyödik, Viri és Pálma csinik voltak, Szuz pedig ügyesen elaltatta Boldát.

Kómit hordozva

Kómit két éven át hordoztam nap mint nap és időnként most is megesik, ha épp igénye van rá. Sok szép hordozóban fordult meg a popsija, úgy érzem megérnek egy posztot.