2011. március 29., kedd

Anya, jazolok egy sárga csikót!



Sárga csikó csengő rajta,
Vajon hova megyünk rajta?
Huzsedáré, huzsedom.

2.Majd elmegyünk valahova,
Kocsis Róza udvarukra.
Huzsedáré, huzsedom.

3.Betekintünk az ablakon,
Ki kártyázik az asztalon?
Huzsedáré, huzsedom.

4.Kovács Jani karosszékben,
Cigánykártya a kezében.
Huzsedáré, huzsedom.

5.Kocsis Róza fésülködik,
A tükörbe biggyeszkedik.
Huzsedáré, huzsedom.

6.Ugye, Jani, szép is vagyok?
Épen neked való vagyok.
Huzsedáré, huzsedom.

7.Szép is vagy te, jó is vagy te,
Csak egy kicsit csalfa vagy te.
Huzsedáré, huzsedom.

8.Kocsis Róza vetett ágya,
Pallást éri a párnája.
Huzsedáré, huzsedom.

9.Kovács Jani görbe lába.
Nem tud felmászni az ágyra.
Huzsedáré, huzsedom.

10.Majd felmászik a kis székről,
A meszes dézsa füléről.
Huzsedáré, huzsedom.

Lehet szavazni

Ilyen volt.




Ilyen lett.

Lehet szavazni, hogy tízes skálán vajon mennyire szociopata, aki ilyesmire képes!? Mellesleg nyilván zseniális ötlet, hiszen körülbelül semmilyen tényállást nem valósítanak meg vele, talán a jegyző azt mondja ejnyebejnye, megspórolt magának néhány kört az engedélyekkel, illetve legfeljebb 5000 forintot, amennyibe egy ilyen kis táblácska került volna. Nyert ellenben néhány új haragost a szomszédságban, akik viszont nem szólnak neki, mert már így is épp elég bajuk volt vele. Szóval most ott van a ragacsa a táblán, naponta elmegyünk mellette, naponta bosszant 15-20 embert, és naponta ez a 15-20 ember úgy dönt, hogy az a kicsi jogocskájuk az érintetlen utcanévtáblára nem ér annyit, mint a neve sincs (illetve most már van, hisz Nevesincs) utcában kialakult status quo, bár tény, hogy az erkölcsi győzelem mindenképpen az övék.
Tipikus 21. századi külvárosi "Antigoné- effektus".

2011. március 28., hétfő

Középfülgyulladás


Elkiabáltam a dolgot...
Kómi megnyerte élete első fülgyulladását:(

Második hete hiányzik az oviból. Családépítésnek nagyon jók ezek az itthon töltött hetek, az idegrendszeremet viselik csak meg kissé. A gyerekek viszont nagyon örülnek egymásnak, kétpercenként pedig megőrülnek egymástól, de imádják egymást, az biztos!


2011. március 20., vasárnap

Orrszívás

A családunk hajlamos a fülgyulladásra, arcüreggyulladásra és egyéb felsőlégúti megbetegedésekre. Nekem kiskoromban rengetegszer felszúrták a fülemet, a "pepsisház" rémképként lebeg a szemem előtt. Ezek vezettek oda, hogy eltökélt kegyetlenséggel szívom a gyerekek orrát a porszívóval, ami nálunk az egyetlen olyan orrszívó, ami ki is szedi a gyerekeim fejéből a trutyit. Tudom, hogy másoknak más fajta is bevált, nekünk nem, nem is akarok vitát nyitni arról, hogy melyik a jobb orrszívó.
Kómi rühellte az orrszívást, illetve rühelli a mai napig, de most már tudja fújni is az orrát, viszont elmúlt 3,5 éves és még egyszer sem volt fülgyulladása, amit ismerve a génjeinket kizárólag saját fegyvertényemnek tudok be,- fegyvernem az orrsziporszi.
Kómival az orrszívás úgy nézett ki, hogy gyermek hozza a párnáját zokogva, leteszi a szőnyegre, lefekszik rá hanyatt, mindezt önként, de zokogva, elhelyezkedik a vigyázállásbanfekvő pózba, majd én fölé térdelek, a lábaimmal szorítom a kezeit a testéhez, egyik kezemmel a fejét tartom, a másikkal szívom az orrát. Bevált a technika, nem túl humánus, de másképp nem ment, mert ha kikapta a kezével az orrából a csövet, vagy kapkodta a fejét ,akkor csak felsértettem vele a nyálkahártyáját és még fájt is neki. Saját bevallása szerint nem fáj neki az orrszívás, csak valami önkéntelen rángatózhatnék jött rá mindig ilyenkor :) Mindig nagy büszkeséggel mutogatta a tégelyt, hogy mi jött ki a fejéből és amint lekapcsoltam a porszívót már röhögött. Ebből gondolom, hogy nem okozott neki traumát az orrszívás, de inkább okozzon egyébként is a porszívó traumát, mint a gyermekfülészet.

Megszületett Boldus, akinek lényegében szintén kb. egy hónapos kora óta szívjuk a nóziját. Ő másfél évig csak feküdt és csendben tartotta az orrát. Amikor Kómi kicsi volt, és hallottam ilyen sztorikat magamban jót kuncogtam, hogy hja persze, hiszi a piszi. Egy-két napja azonban elromlott a helyzet. Már nem hagyja nekem, hogy szívjam.



.
.
.

Újrahasznosítás,- retextil



Most csak a képeket töltöm fel, később írok is egy részletes beszámolót retextil élményeimről.

Újrahasznosítás,- Akvárium

Vettem az Ikeában még a szakvizsgám után egy DATA kiskanál készletet, mert amióta mosogatógépünk van, azóta sosem elég a kiskanál. Egyébként nagyon jó fajta kiskanál, érdekes kiképzése van, kicsit nagyobb, mint egy teáskanál, hosszú nyele van, emiatt gyereket remekül lehet vele etetni. A dobozát megtartottam, mert tetszett, gondoltam jó lesz még valamire.
Tegnap esős napra ébredtünk reggel hatkor. Fél nyolckor már diavetítőztek a fiúk, kilencre épp meguntak minden létező játékot. Ekkor előkerült a doboz.

A halacskákat én vágtam ki.

Kómi festett mindent. Én ragasztóztam be a dolgokat, de minden díszt ő illesztett fel.

A kis parafa aljzatlapocskákat természetesen én vágtam fel.



A cérnával felfűzés is az én feladatom volt, de Kómi adogatta a halacskákat és rendezte őket, hogy melyiket hová helyezzem. A csigát közös erővel ragasztottuk az akvárium üvegéhez.


Javasolnám az ikeának, hogy a vonalkódot ezentúl a doboz fenekén helyezzék el. :)
.
.
.

2011. március 17., csütörtök

Bolda egy nyűgös napja képekben

Reggelünk az oviból hazaérkezvén ezzel folytatódott. Rémálom, hogy mit tud hisztizni, és mindezt pusztán azért, mert hazajöttünk.




A délelőtti alvása után segített nekem rakott krumplit főzni. Ez a főzés- művelet már nagyon gyakorlottan zajlik nálunk: kap néhány dolgot, amivel maszatolhat, pakolhat, eheti, összerakhatja, szétszedheti, tudja, hogy azok az ö dolgai és máshoz nem nyúl. Illetve, ha máshoz szeretne nyúlni, akkor odateszi a dolog fölé a kezét és hablatyol boldául, hogy meg szeretné fogni, és vajon megteheti-e, és ha azt mondom, hogy nem, akkor sincs semmi gond, esetleg kap valami mást.


A finom ebéd után ejtőztünk kicsit a kedvenc Borkabor hintánkban. Engem közben hívtak telefonon és miközben Boldától két méterre telóztam, egyszer csak hallom, hogy horkol :) (Háttérben A Porszívónk:)



Ébredés után azzal a határozott állásponttal lépett fel, hogy márpedig ő most azonnal sétálni akar menni. Az eső zuhogott, mint ahogy egész nap. Sajnos nehezen viselem már délután kettőkor azt a frekvenciát, és decibelt, amin Boldus hangot ad akaratának, úgyhogy engedtem. Esőszerkóba ugrottunk és indulhatott a locsipocsi.

Kár, hogy én nem vagyok a képeken, ugyanis nekem fehér a gumicsizmám és piros az esőkabim, irtó jó páros vagyunk :)

Boldának annyira bejött a sétafikálás, hogy haza sem akart jönni. Egyszer megpróbáltunk hazajönni vele, egyedül fellépcsőzött, majd az ajtó előtt két lépcsőfokkal rájött, hogy most hazajövés van, és ettől kiakadt, behoztuk az előszobába, de ismét jött a hiszti, lásd első videó. Húzta vissza a sapkáját és veregette az apja hátát. Megértettük. Így mentek el apával a Kómiért, aki az ovi utáni, már-már menetrendszerinti hesszelését végezte épp a Dédinél.



Mindenkinek megengedem, hogy velem együtt lelkesedjen a lányomért, aki édes, gyönyörű, okos, intelligens, kreatív, egyszóval tökéletes!!!

Szemfog Hadművelet ,- 3. fázis


A kérdés az, hogy itt a bal oldalon a kettes és a rágó közé hová fog nőni a szemfog???



A jobb oldalon az a kérdés, hogy ez mikor fog végre kijönni, a kép nem adja vissza rendesen, hogy mekkora és milyen piros az a púp.



Miért nem egyforma a két kettes?

Ma azt tudtam meg, hogy eltérő kromosszóma örökíti az fogsort és az állkapocs formáját, ezért elég nagy az esély arra, hogy valami nem stimmel a sok, vagy nagy fog a keskeny állkapocsba.

2011. március 13., vasárnap

Metamorfózis, avagy wheely bug by Szilva




Lejárt a porszívónk ideje, már régóta az utolsókat rúgta, és házassági évfordulónk alkalmából szüleim megleptek minket egy új porszívóval, úgyhogy a régi végre elnyerhette méltó helyét Boldus popsija alatt. Eddig is mindig ezen lovagolt, mostantól legálisan teheti. Kómi megkapta a gégecsövet, amit tűzoltásra használ, időnként szüksége van a porszívó testre is, hogy tűzcsapként funkcionáljon, de beleegyezett, hogy Boldus megkaphassa katicajárgánynak.
Még pakolni is lehet bele, mert kiszedtem belőle a porzsáktartót és így könnyen nyitható és csukható.
Remekül fordul, mert elől is van egy kicsi körbe forgó kereke.







A kis kerek kapaszkodó nagyon jó szolgálatot tesz, mert Boldus úgysem kormányoz, mindig úgy fordul a motorral, meg a kisautóval is, hogy megemeli az elejét.



















































Az eredeti pedig így fest. No nem mondom, jobban néz ki, de a miénk viszont újrahasznosított és egyedi :), 10 évet szolgált porszívóként, igazán megérdemli, hogy nyugdíjas dadus szerepét töltse be nálunk ezentúl.

Március tizenötödike, kokárdás kiscsaládunk


Igen, ő az én szépséges, kokárdának öltözött kislányom, aki ennél lazább már nem is lehetne.



A minap futottam bele ebbe a cikkbe:

http://zoldelet.hu/szellemi-koernyezet/56-hagyomany/210-a-magyar-kokarda-helyes-szinsora

Én mindig úgy hajtogattam a kokárdát, hogy kívül volt a piros, nekem logikusnak tűnt, hogy ha ránézek, akkor a tetejéről lefelé olvasható a piros, fehér, zöld. A cikk olvasása után eleinte kicsit zavart, hogy rosszul tudtam, és hogy egész eddigi életemben rossz kokárdahajtogatóként éltem, aztán úgy döntöttem, hogy több is veszett Mohácsnál. Ha még Szendery Júlia is "eltévesztette", akkor talán nem fog összeomlani a világ, ha a mi kis családunk is fordított kokárdát hord.
(A képen becsúszott a szára az ing zsebébe.)

2011. március 12., szombat

Rajztábla problémakör kipipálva



Mégsem kérünk rajztáblát a nyuszitól. Megoldottuk a kérdést ötöd akkora összegből. Épp akciós volt az egyik boltban egy öntapadós tábla, nagy kockázatot vállaltunk vele, kemény 695,- Ft volt két méter hosszú és 45 centi széles darab. Jutott belőle két ajtóra is, a fürdő és a gyerekszoba ajtajára ragasztottam, ezek egymással szemben helyezkednek el és közöttük, alattuk jól tisztítható padlólap van. Boldust a szivacs egyelőre jobban izgatja, de Kómi rögtön birtokba is vette a tábláját és hihetetlenül jókat rajzol, el vagyok ámulva tőle. Elsőként egy napocska családot rajzolt és büszkén mutatta: Ez itt az anyukanapocska, ez az apukanapocska. Majd rámutatott az alattuk elhelyezkedő két kis napocskára: ezek pedig a jótestvérnapocskák, a Kómi és a Bolda.

Amúgy tényleg nagyon jó testvérek, egyre jobban játszanak együtt Kómi kezd rájönni, hogy Bolda használható, Boldus pedig egyre több mindenben partner.
Tegnap este például hatalmas birkózást tartottak a szőnyegen. Bolda néha akkorákat huppant, hogy nekem fájt, de ő csak kacarászott és röhögve futott tovább. A videó eléggé a móka vége felé készült, ki voltak már purcanva.
Szintén tegnap történt, hogy elsétáltunk a Dédihez hármasban. Bolda mostanában anynira nagyon önálló akar lenni, hogy snassz, ha a kezemet kell fognia az utcán. Középre vettük hát őt és a másik oldalról Kómi fogta a kezét. Nagyon édesek voltak, hatalmasakat kacagtak egymásra és egyszer, amikor Boldus rámosolygott Kómira, ő odafordult és csak úgy lenyomott neki egy nagy cuppanós puszit a homlokára.



2011. március 11., péntek

Szakvizsga,- első felvonás

Túl vagyok az első megmérettetésen szakvizsga ügyben. Büntetőjogból mentem, hétfőn volt az írásbeli, szerdán a szóbeli.
Miután a gyerekek hetekig betegek voltak, teljesen elkeseredtem kb egy héttel a vizsga előtt, hogy ez így nem fog menni. Szerencsére apukám annyit tudott tenni, hogy utolsó hétre kivett egy hét szabit és napközben pesztrálta Boldust, hétvégére pedig eljött Mami és akkor ő menedzselte az életünket.
Hétfőn hajnali négykor keltem, a vonatút felét arra szántam, hogy imádkozzam némi isteni segítségért, mondván mást már mit tudok tenni.
Rengeteget tudnék sztorizgatni "kislány a nagyvárosban" címszó alatt, de most inkább a lényegre koncentrálva azt az élményt osztom meg, ami számomra száz százalék bizonyosságot jelentett a Isten gondviselő szeretetére.
Szakvizsgát megjárt, tapasztalt barátaim elláttak jótanácsokkal, hogy az írásbelin hová kell ülni, hogyan kell helyezkedni. Üljek le rögtön az ajtó közelébe, és keressem a szintén büntiből írók társaságát. Megérkezésemet követően lehuppantam az első, ajtó melletti helyre, majd csakhamar tapasztaltam, hogy csupa polgárjogosok ülnek a körülöttem. Kiderült, hogy velem szemben, kicsit beljebb viszont két srác szintén büntiből ír, úgyhogy odaültem melléjük. Egyre többen lettünk, egyre sűrűbben. Előttünk szinte az egész asztalt beborítva kupacokban álltak a joganyagok. Már 9 óra volt, mikor betoppant egy mosolygós, csupa kedvesség arcú nőci és élénken érdeklődött, hogy hol ülnek a büntisek, végül velem szemben foglalt helyet, kért, hogy szorítsunk neki helyet az asztalon és rögtön bájosan csacsogni kezdett arról, hogy ő már volt egyszer, de akkor nem sikerült neki, és elkezdte regélni, hogy akkor milyen jogesetet húzott. Ezen a ponton kicsit eltöprengtem magamban, hogy vajon mit érdekel engem az akkori felfokozott lelki állapotomban, hogy mi volt az ő jogesete, de jó képet vágtam hozzá és érdeklődve hallgattam. Előadta, hogy mi volt a megoldás, megindokolta, hogy miért stb.
Végre valahára megérkezett a vizsgát lebonyolító személyzet is, a hölgy a terembe érve délelőtt kilenckor közölte velünk, hogy jó reggelt. Reggelt???,- visított fel az agyam fájdalmasan: reggel akkor volt, amikor felszálltam a vonatra (5-kor)!!!!
A hölgy kedvesen felszólított mindenkit, hogy menjen el pisilni. Mint az ovisok, szépen sorban mentek a szakvizsgázók a mosdókba. A velem szemben ülő leányzó közben nem pihent meg egy pillanatra sem megosztani velünk előző vizsgaélményeit. Cirka háromnegyed órával kilenc után elkezdhettük sorban kihúzni a tételeket. Rögtön felpattantam, mert én szerettem volna mielőbb kihúzni, hogy több időm legyen rajta töprengeni. Mikor a jogesettel visszatértem a helyemre izgatottan kérdezte a velem szemben ülő lány (lány? 3 gyermeke van), hogy mit húztam. Akkor néztem csak meg tüzetesen: kihúztam azt a jogesetet, amiről ő mesélt nekünk előtte. Gyorsan még egyszer elmondta a megoldást és még az írás közben is szólt egyszer-kétszer, hogy milyen apróságokra figyeljek oda.

Egy idő után, ha ránéztem, látni véltem a feje felett lebegni a glóriáját.

Az írásbeli ötös lett.
Szóbeli 4,4,3.

Átlagom 4-es felett van, teljesen szürreális élmény!!!

2011. március 3., csütörtök

Fa legó, vagy tudja valaki, hogy ez mi????




Kómi kedvenc építőjátékává lépett elő ez a szett mostanában. Sajnos fogalmam sincs, hogy mi a rendes becsületes neve, sosem láttam még ilyet. A legutóbbi börzén lőttem. Ha valaki tudja, hogy mi ennek a neve, kérem jelezze, mert kellene még egy pár elem!

Megragadom az alkalmat, hogy elmeséljem mi a helyzet az éjszakai alvással. Jelentem: minden szuperszónikus! Este 7-kor lövik a pizsit nálunk. Kómi önként megy aludni esténként a saját magas ágyába, ahol reggelig alszik, vagy felkel pisilni, és boldogan megy önként vissza egy puszidobással. Boldus kétszer kel, egyszer éjjel és egyszer hajnalban, na jó, néha háromszor, de egy melléfekvős gyors szopi mindent rendbe tesz és gyorsan alszik is tovább. A felkelést Boldánál szó szerint kel érteni, teljesen csendben lemászik az ágyáról, odajön az ajtóhoz, majd kikopog, illetve kidörömböl. Reggel Kómit ébreszteni kell, Bolda magától ébred, de kb akkor, mikor kellene 7 körül.