Kezdjük azzal, hogy jómagam cca. 4 éve nem alszom egy huzamban 2 óránál és egy éjjel nettó 5 óránál többet. Eleinte azért, mert terhes voltam Kómival, miután megszületett szoptatni kellett felkelnem, mire abbahagytuk a szopit, addigra Bolda rugdosott bentről, mikor pedig ő megszületett, Kóminak is elromlott az alvókája és mindannyian egy kupacon kezdtünk ébredni. 4 év nomrális pihenés nélkül bizony hosszú idő, mélyülnek az ráncaim, állandósodnak a szemszonájtok, napközben is mindig ingerült vagyok, akkor sem tudok aludni, amikor épp lehetne stb,- ezek együtt biztos valami szép latin névvel ellátott állapot tünetei, én egyszerűen azt a diagnózist állítottam fel a minap, hogy kimerültem. Kész, vége, lemerült az aksi, nem megy tovább. Két méteren aludtunk négyen, persze mindkét gyerek keresztben, Bolda átlag 5-ször szopott, nem emlékszem, mikor ébredtem utoljára úgy, hogy érdemes volt lefeküdni.
Alaphelyzet: gyerekszoba kicsi, pénzünk kevés.
Terveink:
Csapó 1.
Emeletes ágy a gyerekszobába,- de ha emeletes, akkor legyen már inkább galéria, amit ki is tudunk rendesen használni. Kaptam is egy remek ajánlatot, vártam rá, majd a biznic utolsó momentumánál az eladó visszalépett. Hajamat téptem elkeseredettségemben.
Csapó 2.
Épp oktatni voltam egy családnál, ahol láttam, hogy olyan ágyat csináltattak a gyerekeknek, ahol kvázi az ágyneműtartóban alszik a nagy, felül a kicsi. Persze ott funkcionálisan nagyon frankón meg volt oldva a dolog, de gondoltam ez nálunk is bejönne, hazaérve tettem- vettem s itthon is kiviteleztem a fenti írottakat. Aznap éjjel Boldát elaltattam alul, Kómi aludt felül. Minden szép volt kb éjjel 11-ig, azt leszámítva, hogy én görcsöltem és fetrengtem kínomban.
23-kor Kómi kelt, nem sírt, csak behívta az apját. Visszaaludt.
24-kor Kómi sírt, hogy egyedül van, valaki menjen be, bementem, de nem voltam jó neki, sírt, simogattam a hátát, rugdosott, ottmaradtam mellette, néha simogattam, ő közben sírt, de egyszercsak úgy döntött, hogy elég, és lefeküdt, kérte, hogy takarjam be és már aludt is. Kijöttem.
10 perc múlva Boldus szopit kért. Bementem, adtam neki. Pont végeztünk, és visszaaludt, mikor Kómi kitalálta, hogy pisilnie kell. Kimentünk pisilni, erre persze B felébredt és sírni kezdett, de Kóminak tartottam a bilit, nem tudtam bemenni. Oké, végeztünk, bementem, csitítgattam a két gyereket egyszerre, betakartam őket, elmondtam, hogy minden rendben, itt vagyunk a szomszéd szobában, semmi baj, mindenki alszik. Kijöttem, sírtak. Visszamentem, megint lefektettem őket, elmondtam ugyanazt, majd kijöttem. Sírtak megint.
Ekkor bement hozzájuk Kornél, aki épp csitítgatta őket, amikor hallom, hogy csöngetnek a bejárati ajtón, mindez cca 0:40.kor. Odamentem, látom az alattunk lakó nő (egy darab kétéves gyermeke van, akinek a szájában megalszik a tej). Oké, gondoltam mindenkinek jobb lesz, ha én most, kissé egyébként is felzaklatott állapotban nem nyitok ajtót, erre csak csönget, meg kopog. Magamra terítettem egy pokrócot, hogy már mégse egy szál ciciben villantsak, kinyitom:
Szia! Szerinted nekem most ettől jobb lesz, hogy feljöttél?
Mire közölte, hogy én milyen csúnyán viselkedem már vele, pedig ő csak segíteni jött. Tessék?? Komolyan azt hiszi, hogy egy kvázi vadidegent fogok megkérni, hogy segítsen beszoktatni a gyerekeimet a saját ágyukba?
Innentől kezdve pedig 20 percen keresztül ecsetelte a folyosón, hogy én rossza anya vagyok.
Csapó 3.
Hagytunk magunknak egy hét emésztési időt, de aztán újult erővel kezdtünk hozzá, ezúttal Kómi ágyát kihúztam duplára, így lett rajta 140 széles fekvőfelület, gondoltam talán egymás mellett szívesebben alszanak. Hát nem. Boldát elaltattam, Kómi eleve be sem jött. Láynok, fiúk külön aludtunk, magam részéről én a puszta ágydeszkán ébredtem, mert valahogy lefötörtem magam alól éjjel a toldalék matracot.
Csapó 4.
Ezen az estén elvileg a barátnőimmel csacsogtam volna, de kb 5 percet töltöttem szombaton velük, amikor telefonáltak otthonról, hogy Kornél hányt, Kómi meg nem alszik, uh menjek. Oké, mentem. Mire hazaértem, már Bolda is ébren volt. Elaltattam a két gyereket, majd 3 perc múlva Bolda sugárban telehányta az ágyunkat. Kómit felnyaláboltam és átvittem a saját ágyába, BOldát kimosdattam átöltöztettem, akkor még nem sejtettem, hogy aznap éjjel nem utoljára. Kiköltözünk a nappaliba, minden körbetakartam lepedőkkel és tartogattam a tálat egész éjjel hol Boldának, hol az apjának. Közben egyszer visszaltattam Kómi is, ez kb 3 körül lehetett. Reggelre éktelenül megfájdult a fejem, ki akart szakadni az agyam a homlokomon, ez ment egész szombaton. Bolda még délig hányt, Kornél egész nap nyomta a kanapét, Kómit eltávolítottuk a nagyszülőkhöz.
Vasárnap regenerálódtunk.
Hétfőn már egész jól volt a csapat, még főztem is, ettek is jóízűen.
Aztán éjjel irtó szarul lettem, minden bajom volt, kb kettőtől fetrengtem, végre reggel hatkor nekem is elindult a hasam minden irányba. Hurrá.
Kóminak még mindig semmi baja. Eltávolítottuk oviba.
Kornél elment dolgozni, én meg itthon maradtam az egyévessel hányások közepette lepkefing energiáimmal.
Csapó 5.
Elhatározásra jutottam: csinálunk két szobát, egy alvóst, meg egy játszóst. Az alvós lesz a jelenlegi gyerekszoba, oda átvisszük a mi francia ágyunkat, mellétoljuk Kómi ágyát, 270 cm-en már csak elférünk. Tervem összcsaládi ellenállásba ütközött, csak Kómi támogatta az ötletet. Eltelt pár nap, talán egy hét is, sikerült Kornélt meggyőződnie arról, hogy ez így jó lesz. Kitűztük a napot, kértünk segítséget. Izgatottan vártam a másnapot, mikoris Papa közölte velem, hogy macerálom a családomat, Mama pedig kinyilatkoztatta, hogy szerinte inkább fel kellene állítani Boldának a kiságyat (amiben én 7 évig aludtam és szerettem is) és akkor mindkét gyereknek lenne saját ágya a gyerekszobában és aludjanak ott. Persze ez az ötlet Kornélnak is jobban tetszett. Reggel elvittük a kölköket a Mamáékhoz, mi pedig elkezdtük a tilitolit. Magam sem hiszem el, de sikerült bepasszírozni még egy kiságyat is a gyerekszobába. Meg voltunk elégedve a művünkkel, de nem tarthatott sokáig, ugyanis Papa kinyilatkoztatta, hogy ágyat nem lehet ablak alá rakni, még akkor sem, ha ott van mellett a radiátor. Huss, így döntötte romba fél napos munkánk felett érzett megelégedettségünket.
Végül Bolda kicsi sírdogálás után elaludt a kiságyban, Kómi viszont már a nappaliban toporzékolt, hogy nem fog oda bemenni, hanem velünk alszik. Hurrá. Ott álltunk és csak ismételgettem, hogy márpedig ez mostantól így lesz, nincs miért félnie stb. Nagy nehezen bementünk, persze Bolda felébredt, Kómi ágy szélén ücsörögve szoptattam, utána próbáltam beleegyensúlyozni a rácsoságyba. Siker,- huhh. Nagy sokára Kómit is legyűrte az álom. Most itt tartunk.
Csapó 6.
Lesz alvós szobánk!!! ÉN tudom, hogy lesz.
Óhh, Szilva, annyira érzem, miről írsz! Sajnláom, hoyg nem alszanak külöm, mi 3 éjszakát töltöttünk már külön, lehel nem ébred, Lilla pontban 2kor és 5kor. Mondjuk mindkettővel bent kell lenni, míg elalszik, de utána csönd van. Lehelnek se tetszett eleinte az ötlet, de berendeztünk nekik egy klassz gyerekbirodalmat, és azt erősítettük napokig, hogy ott ők a főnökök, és ott kell aludniuk, hogy éjjel is vigyázzanak rá... Lehet, hogy ez pszichológiailag óüriási baklövés, de egyenlőre működik, én meg két napja alszom, úgyhogy most tojok rá, hogy mit szólna egy pszihomókus:)
VálaszTörlésDrukkolok, hoyg kitaláljatok valamit, és aludj végre!